- Mond csak elment az a csöpp eszed is. Eljutott a tudatodig ja Cap nincs ott mi lett volna veled? Még bele gondolni is rossz, és én? Én szerinted mit csináltam volna, belehaltam volna a tudatba ha történik veled valami. És anya és apa,akik már a te szüleid is. Igaz nem vér szerint de nagyon szeretnek, mi nagyon szeretünk. Hagyd hogy szeressünk és hogy gondoskodhassunk rólad. – mondta Ricky én pedig csak figyeltem.
- Sajnálom. – mondtam könnyek között.
- Gyere ide. – húzott magához és megölelt. Egész este beszélgettünk majd megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt az.
- Haló?- vettem fel
- Nana Cap vagyok. – köszönt bele
- Áh szia. –köszöntem bele
- Mond csak rá érsz a hétvégén?- kérdezte hirtelen
- Nem is tudom.
- Na, beszélgetünk meg sétálunk vagy amit csak szeretnél. Meg szeretnélek ismerni. – mondta mire mosolyra kúszott az ajkam.
- Nem még nem tudom. – mondtam
- Na jó lesz ígérem. – mondta Cap.
- Jó legyen. – adtam meg magam
- Rendben. Ez a számom mentsd el, Most mennem kell,de majd még beszélünk. – mondta
- Rendben,szia.
- Szia. – köszönt el majd bontotta a vonalat. Elfeküdtem az ágyamon és gondolkozni kezdtem. Akkor ez most egy randira hívás volt? Vagy csak sokat képzelek bele.
- Nana gyere kaja. – kiabált be kultúráltam Ricky
- Megyek. –dobtam az ágyamra a telefonom és lesiettem a lépcsőn.
- Szerbusz kincsem. – köszönt ajusshi.
- Jó napot. – hajoltam meg tisztelettudóan.
- Ne legyél már ilyen. Most már én vagyok a második apukád. – mosolygott rám és megsimogatta a kezem.
- Ha nem is hívsz apána,de legalább ne legyél ennyire merev. – mondta
- Rendben. – mosolyogtam rá.
- Kapok egy ölelést?- kérdezte félve mire bólintottam egy picit. Kitárt karokkal várt rám, odaléptem és megöleltem. Olyan érzés járta át a testem mintha apát öleltem volna meg, mintha ő ölelne most és simogatná a hátam. Mintha ő maga vigyázna rám. Közelebb bújtam ajusshi-hoz mire ő is erősebbre fogta a karjait.
- Jól van gyermekem,jól van. – simogatta a hátam.
- Köszönöm. – mondtam halkan mire a fejem is megsimogatta.
- Most féltékeny lettem szívem. – mondta ajumma hírtelen
- Ugyan drágám,van még itt hely. –mondta és nyújtotta a kezét.
- És én?- akadt ki Ricky
- Gyere te is fiam. – mondta ajusshi mire Ricky mosolyogva jött oda. Mögém lépett és úgy ölelte meg ajusshi-t és ajumma-t.
- Mint egy igazi nagycsalád. – mondta ajumma
- Az. – mondta ajusshi, mi meg Ricky-vel csendben voltunk. Vacsi után felmentem a szobámba és csak néztem a gépemet,hátha van fent valami érdekes a neten de tévednem kellett. Semmi nem volt a neten. Lefekvés előtt még megnéztem a telefonom és láttam hogy van benne egy kép, amit nem én csináltam. Megnéztem közelebbről és rá kellet jönnöm hogy ez bizony Cap. Kerek szemekkel néztem a képet majd elnevettem magam és írtam neki egy sms-t.
-„ Mikor csináltad a képet?”
- „Amikor nem figyeltél :).” – jött a válasz nem sokkal utána.
- „És miért? :)”
- „Mert ahhoz volt kedvem :)”- írta vissza és ez a beszélgetés még így ment egy jó ideig mikor írtam neki hogy most már lövik a pizsomát és kéne aludni. Vissza írta hogy jó éjt és utána el is tettem a telefonom és magam is holnapra.
Reggel korán keltem mert valaki hívott.
-Igen?- kérdeztem rekedtes hangon
- Felkeltettelek? – kérdezte egy hang
- Igen.
- Bocs, Cap vagyok. Mi lenne ha együtt mennénk suliba? – kérdezte
- Most?- néztem az órára és csak 6 óra volt. Ez mikor kel?Vagy mikor fekszik? O_O
- Nem fél óra múlva, érted megyek. Na?- kérdezte
- Rendben,de akkor most megyek. – köszöntem el majd kikeltem az ágyamból és mentem is a fürdő felé hogy össze tudjak készülni. Mikor készen lettem leszaladtam és elköszöntem ajumma-tól és ajusshi-tól és már mentem is. Ricky még aludt ezért tőle nem tudtam elköszönni,majd a suliban ezért szerintem kapok is majd. Amit kiléptem az ház ajtaján megláttam Cap-et egy fekete kocsinak támaszkodva.
- Szia. – köszöntem mire megajándékozott egy elképesztő mosollyal.
- Mehetünk?- kérdezte mosolyogva és ki nyitotta nekem az ajtót.
- Hogyne. – ültem be az anyós ülésre majd ő is bepattant és már mentünk is. Mondanom sem kell mikor a sulihoz értünk és kiszálltunk mindenki minket,vagyis inkább engem nézett. De az nem volt valami kedves tekintett sőt ha szemmel ölni lehetett volna szerintem én már halott lennék. Mondjuk a lányok akartak kivégezni a szemükkel majd kicsit oldalra néztem és láttam,hogy Changjo felvont szemöldökkel méreget engem és Cap-et aki mellém lépett és kicsit meglökött hogy induljak már. Elindultam a suliba és útközben találkoztam Niel-el aki L.Joe-val aki ugyan úgy reagált mint Changjo.
- Nana majd még beszélünk. –simította meg a kezem Cap és otthagyott. Köszi jó fej vagy, most akkor engem itt hagysz magyarázkodni te meg lelépsz. Magyaráztam magamban mire felnéztem mert valaki fejbe vert egy kicsit.
- Na ezt most mért kellett? – néztem hátra és megláttam hogy Ricky állt ölbe tett kézzel és engem méreget.
- Ha még egyszer úgy mész el hogy nekem nem szólsz,szét verlek. – fenyegetett meg én meg kiröhögtem.
- Jól van apuci. – mondtam
- Amúgy kivel jöttél?- tette fel a kérdést.
- Cap- el jött. – mondta Changjo cinikusan.
- Most mi a bajod?- akadtam ki.
- Nekem? Semmi. – röhögött ki.
- Aha oké.- mentem el mellette de nem engedett tovább mert megfogta a kezem.
- Most mi a bajod? – nézett a szemembe.
- Semmi. – mondtam ugyan olyan hangszínnel mint ő.
- Értem,ha lenyugodtál beszélünk. – nézett a szemembe.
- Nem hiszem. – rántottam ki a kezem a kezei közül és bementem a suliba. Egész délelőtt Cahngjo akart velem beszélni de én vagy elmentem mellette vagy ki találtam valami ürügyet hogy ne keljen vele beszélnem. Nem tudom mit akart és nem is érdekelt,de szünetekben vagy Cap-el lógtam vagy Ricky boldogított. Gyorsan el telt a hét és mondhatni hogy Changjo-val nem is beszéltünk semmit sem, maximum csak annyit hogy: szia, mi újság és ilyen alap dolgok. Hétvégén eljött a várva várt nap,de tényleg m ár nagyon vártam hogy Cap mit talál ki a hétvégére. És meglepett,mert vidámparkba akart vinni.
- De miért oda megyünk?- kérdeztem mosolyogva mert tök fel voltam dobodva.
- Mert azt akarom hogy jól érezd magad. – mosolygott rám.
- Akkor irány a vidámpark. – mosolyogtam még mindig,átkarolta a vállam és elindultunk a vidámpark felé. Egész úton jót beszélgettünk és sokat nevettem,megtudtam hogy Cap nagy sapka mániás és rengeteg is van neki. Mosolyogva hallgattam ahogy a szüleiről és minden másról is.
- Még nem igazán tudom. – mondtam ki. – És te?- kérdeztem
- Apám vállalatát kell majd átvennem. – mondta komoran.
- Szóval nem ezzel akarsz majd foglalkozni. – mondtam ki.
- Hát nem. – mondta és félre tolt mert fizetni akartam.
- Ne szórakozz velem jó. – nézett rám mosolyogva és már meg is vette a jegyeket és már be is mentünk.
- mire üljünk fel először?- kérdezte
- A hullámvasútra. – mondtam csillogó szemekkel.
- Jó,menjünk. – mondta és elindult. Rengetegen volta ma a vidámparkba,mindenki lökődött mindenkit,engem is hátrébb löktek. De valaki megrántotta a kezem és megfogta.
- Még a végén elveszel. – mosolygott le rám Cap én meg zavarba jöttem.
- Ne engedd el a kezem!- utasított mire a szívem hevesen kezdett dobogni.
- O-oké. – dadogtam kicsit és a földet néztem. Mikor oda értünk beültünk és kicsit féltem is.
- Csak nem félsz?- kérdezte egy hatalmas mosollyal.
- De. – ismertem be mire kiröhögött. Na kösz
- Nem lesz semmi baj, itt vagyok,foghatod a kezem. – mosolygott rám.
- Kösz nem. –dobtam be a durcát mire megint felnevetett aztán elindult. Egy élmény volt leszállni róla de komolyan, szerintem a hangom is elmegy holnap. És tartottam is magam mert nem fogtam meg Cap kezét pedig volt olyan hogy nagyon késztetést éreztem rá mikor pl.: fejjel lefelé voltam,de erős voltam.
- Többet soha. – mondtam komolyan és leültem egy padra ugyanis forgott velem a világ.
- Kérsz enni? – kérdezte szórakozottan.
- Hogyne, egy fél disznót. – vágtam rá mire leült mellém és magához húzva adott egy puszit a fejemre,kerek szemekkel néztem magam elé. Nem tudom miért kaptam és hogy mi lesz ezek után,de jól éreztem magam vele.
- Menjünk még valahova?- kérdezte
- Ühüm. – hümmögtem és felálltam,megvártam még Cap is feláll. Megfogta a kezem és elindultunk egy következő játékhoz. Estefelé haza felé vettük az irányt de sétálva,hogy miért is? Ja igen mert úgy hosszabb, persze az a történethez hozzá tartozik hogy Cap végig fogta a kezem és végig mosolygott rám. Mikor a kapu elé értünk be akartam menni de Cap vissza rántott,már kérdezni akartam volna hogy mi a baj. De nem tudtam mert az ajkaimra tapadt. Kikerekedett szemekkel néztem rá, majd viszonoztam a csókját. Nem tudom mi ütött belém,de átkaroltam a nyakát ő pedig a derekam és belemosolygott a csókba. Mikor elvált tőlem homlokát homlokomnak döntötte.
- Hétfőn találkozunk. – adott még egy csókot majd elment. Néztem még a távolodó alakját majd bementem,és ott várt Ricky karba font kézzel. Ebből mi lesz még?!Előre félek.
- Megmagyaráznád?- kérdezte
- Mégis mit?- kérdeztem vissza.
- Láttam a kamerán, mond csak teljesen elment az eszed?- akadt ki és felrángatott a szobájába és leültetett az ágyára.
- Most meg mi a bajod?- akadtam ki én is.
- Most akkor te meg Cap?- kérdezte meg.
- Nem tudom. – mondtam őszintén.
- De megcsókoltad!- emelte fel a hangját.
- Ne kiabálj velem. És nem én csókoltam meg hanem ő kapott le. –védtem meg magam.
- De te visszacsókoltál. – mondta még mindig
- Mért baj az ha vissza csókoltam? Miért baj ha valakinek kellek és nem néz át rajtam?Vagy bánt meg? Mért baj ha jól érzem magam vele?- kiabálok rá és jönnek a könnyek is utána.
- Hé húgi ne sírj. Ne haragudj rám,kérlek. Csak nem akarom hogy csalódj benne. Semmi és senki nem érdekel,csak neked ne legyen rossz. – ölelt magához és próbált nyugtatni.
- Ma veled aludhatok? – kérdeztem szipogva.
- Más mellet nem is aludhatsz. – adott egy puszit és elküldött fürdeni. Mikor készen lettem addigra ő is,majd bebújtam mellé és álomra hajtottam a fejem.
- Jó éjszakát oppa. –mosolyogtam rá mire meg simogatta az arcom.
- Neked is húgi. – adott egy puszit és már aludtunk is.
