13.rész~A meghívás

-Nana ébresztő,el fogsz késni az iskolából. - keltegetett ajumma.
- Nem akarok suliba menni.- nyafogtam egy kicsit,hátha megszán és nem kell mennem.
- Eddig lazsáltatok Rickyvel LA-ban, most irány az iskola. Gyerünk felkelni.- tapsolt kettőt és lerántotta rólam a takarót,morogva ültem fel az ágyamon és néztem ki a fejemből. Ajumma miután kitette az egyenruhám az ágyamra már ki is ment,de közben még vissza szólt hogy ne merjek vissza aludni mert kiönt az ágyból. Úgy éreztem nem kísértem a sorsot és gyorsan rendbe tettem magam,mikor készen lettem fogtam a táskám és lementem az étkezőbe.
- Jó reggelt. - köszöntem,majd leültem az asztalhoz. Ricky csak morgott valamit és visszatette a fejét az asztalra.
- Na akkor,ma ne menjetek sehova.- kezdte ajumma mire Ricky és én is felkaptuk a fejünket.
- Apátokkal úgy gondoltuk,kellene egy családi fotó.- mondta ajumma mire keserű mosoly ült ki az arcomra.- A mostani kép már régi és mivel kaptam az égiektől egy gyönyörű lányt meg kell örökíteni. - mosolygott rám és az asztal fölött megsimogatta a kezem.
- Köszönöm.- suttogtam halkan.
- Te is a lányom vagy mit Ricky. - mosolygott rám ajushi.
- Ya apa én fiú vagyok, vagyis férfi. - hisztizett Ricky én meg mosolyogva figyeltem ahogy Ricky bőszen magyaráz az apjának. A reggeli elfogyasztása után elindultunk a suliba.
- Ha nem akarod a fotózást,vagy ha gyorsnak találod nem kell. Ha gondolod beszélek anyáékkal hogy majd máskor legyen.- magyarázott Ricky,mosolyogva néztem rá. Nagyon jól esett,hogy figyel rám és törődik velem.
- Semmi baj,nyugi. Szeretném a képeket. - néztem rá.
- Akkor jó. - szállt ki a kocsiból és felém nyújtotta a kezét,nevetve fogadtam el és kiszálltam én is a kocsiból. Elköszöntünk a sofőrünktől és elindultunk az osztályunk felé,út közben Ricky leragadt beszélgetni ezért én tovább haladtam az osztályhoz. Hangzavar volt,de még mekkora,mindenki egyszerre beszélt vagy táncolt,vagy énekelt. Fáradtak éreztem magam az időeltolódás miatt és képes lettem volna állva is elaludni.
- Nana. - szólt utánam valaki,hátra fordultam,hogy ki az.
- L.Joe szia. - mosolyogtam rá és bevártam,hogy utolérjen. Mikor mellém ért átkarolta a vállam és elindult engem is magával húzni.
- Fáradt vagy?- mosolygott le rá.
- Kicsit igen. - mondtam.
- Ma rá érsz?- kérdezte hirtelen és beértünk a terembe,kaptam pár pillantást de nem igazán foglalkoztatott. Kivéve egy Changjo,halál lazán ült a helyén még akkor is mikor meglátott engem és L.Joe-t.
- Nem,családi fotózást szeretne ajumma és ajushi. - mosolyogtam rá.
- Akkor holnap randizunk. - zárta le a témát. Kerek szemekkel néztem rá,de nem csak én Changjo is. Bár az inkább más volt mint meglepettség,ha szemmel ölni lehetett volna.
- Mért is randizol te Nanával?- kérdezte kimérten.
- Mert te nem. - vágta vissza.
- Honnan veszed,hogy nem?- kapcsolt azonnal Changjo és felállt vele szembe.
- Tudom és kész. - vont vállat L.Joe,Changjo épp válaszolni akart mikor közéjük álltam.
- Nem zavar titeket hogy osztályban vagytok? Ja meg persze az hogy én is itt vagyok?- kérdeztem majd leültem a helyemre. Egyikük sem mondott semmit csak leültek a helyekre,vagyis nem tudom igazán mit műveltek. Mert L.Joe le akart ülni mellém,de Changjo meg az asztalra dobta a táskáját ami azt jelentette szerintem hogy mellém ül. Na ekkor már az osztály többi tagja is felém fordult és minket nézett ,vagyis azt a két marhát akik egymás szemével próbálták kinyírni egymást. Mikor Rikcy belépett a terembe felpattantam és a táskámmal együtt mellé ültem.
- Na mi van a kér gólem mit akar?-kérdezte Ricky mire felröhögtem.
- Egymásnak udvarolnak. - vontam vállat.
- Vagyis érted meg a harc mi?- vonogatta a szemöldökét.
- Nem tudom miről beszélsz. -tettem a hülyét és letöröltem az arcáról a rúzs foltot.
- Kösz. - köszönte meg. - De ha gáz van szétcsapok közöttük. - kacsintott rám és közben kinyitotta a könyvét. Csak elmosolyodtam és figyeltem az órára,sok volt a javítani való rossz jegy amitől meg kell szabaduljak. Szünetben Ricky mellől egy tapodtat sem mozdultam,vagy pedig megkerestem Lint.
- Mi van ezzel a kettővel?- kérdezte Lin Ricky ölében ülve.
- Kettőt és könnyebbet. - vontam vállat.
- Mindketten Nana kegyeiért küzdenek. - nevetett Rikcy,én meg kedvesen vállba vertem.
- Te hülye vagy. - néztem rá komolyan.
- Most mért Rickynek igaza van. - szólt fel Lin is.
- Márt te is ezzel jössz? Mi lenne ha nem a pasid pártján állnál,hanem az enyémen?- néztem rá mérgesen,de mégis mosolyogva.
- De az ő oldalán állok. - mosolygott rám Lin is.
- Öreg hiba. - néztem barátnőmre mérgesen,de elnevettem magam.
- Most mért Rickynek tök igaza van,az a két izomgibzon téged akar. - röhögött Lin,Rickyvel együtt. Meredten bámultam rájuk,fejrázással mutattam ki nemtetszésemet. Becsöngetéskor mindenki becsörtetett az osztályába,csak én maradtam kint egy kicsit.
- Mért kerülsz egész nap?-huppant mellém L.Joe.
- Nem kerüllek. - válaszoltam.
- Pedig igen.- nézett rám sértődést színlelve.
- Mert egész nap hülyén viselkedtek. - néztem rá,kedvesen mosolyogva nézett vissza rám.
- Mert megörülünk miattad. - nevetett fel és közben felállt magával rántva engem,elindultunk a terem felé. L.Joe be is ment,de én kint maradtam. Elmentem a könyvtárba,régen voltam már ott. Mikor beléptem megcsapott a dohos levegő és a könyvek szaga,köszöntem és elindultam a polcok felé. Ujjaimat végig húztam a könyveken és megállt az ujjam egy nekem tetsző könyvön,levettem a polcról és a földre ülve fellapoztam a könyvet. Teljesen belemerültem a könyvbe észre se vettem hogy,kicsöngette és megteltek a folyosók. De a könyvtár maradt olyan csöndes mint előtte és ez nagyon tetszett. Felemeltem a fejem mikor megállt egy láb előttem,Changjo volt az. Engem nézett,visszafordítottam a fejem a könyvre és folytattam az olvasást. Mellém huppant ő is egy könyvvel és olvasni kezdett,elmosolyodtam olvasás közben.
- Tudok olvasni. - lökött kicsit meg.
- Azt gondoltam,csak fura a kezedben a könyv. - mondtam rá sem nézve.
- A tiedben is. - ölelte át a vállam és magához szorított.
- Pedig okosabb vagyok mint te. - néztem rá,vészesen közel volt az arca ezért gyorsan el is fordultam tőle.
- Az elmúlt időkben ez nem tűnt fel. - felelte. Morogtam egyet,de nem válaszoltam kis idő után el is engedett és ő is bele merült a könyvébe. Faltam az oldalakta,egyszerűen nem tudtam letenni már csak pár oldal volt vissza mikor valaki benyitott a könyvtárba és nagy irammal lépett elénk.
- Mégis mi folyik itt?- kérdezte kimérten az irodalom tanárom. Mindketten felpattantunk a földről,mert Changi minden nyugalommal olvasta el az utolsó oldalt majd csak utána kelt fel ő is.
- Elnézést kérek,tanár úr,de nagyon belemerültem a könyvbe. - hajoltam meg mélyen, és közben szidtam magam amiért nem figyeltem az órámra.
- Azt meghiszem ugyanis a következő órámra egy tíz oldalas dolgozatot teszel az asztalomra,az író munkásságáról életének körülményeiről,arról hogy mikor és miért írta meg a könyvet és természetesen a könyvtartalmáról. - nézett rám mérgesen. Changjo felé fordult aki csak nézett rá,a tanár csak legyintett és kiment a könyvtárból. Fájdalmasan sóhajtottam fel mikor fel is fogtam mit is kell csináljak egészen pontosan holnapra,kétségbeesetten vakartam meg a fejem és szedtem össze magam. Kikölcsönöztem a könyvet és még pár könyvet attól az írótól,hogy legyen mit hozzá írni még,ha netán nem lenne meg az a hülye tíz oldal. Persze amit vissza értünk a terembe Cahngjo röhögve mondta el Rickyéknek hogy mi lett a büntetésem,akik persze kegyetlen módon röhögtek ki.
- Te barom. - vertem rá egyet Changjora aki a másik kezét is felém tartotta. Mosolyogva vertem abba is egyet utána lehuppantam L.Joe mellé és figyeltem a többieket. Mikor megérkezett értünk a kocsi Rikyvel gyorsan bepattantam a kocsiba és tesómat is sietettem. Hazaérve felrohantam a szobámba és neki is láttam a leckémnek,vagyis a büntetésemnek. Elővettem a laptopom és beütöttem az íróm nevét és mindet amit fontosnak gondoltam elkezdtem kiírni egy füzetbe. Halottam,hogy valaki bejött,de most nem foglalkoztam vele,folytattam a leckém. Bő két óra alatt készen is lettem a tíz oldalas esszémmel,kinyújtóztattam fáradt végtagjaim és felnéztem. Egy tálca volt az öltöző asztalomon rajta szendviccsel és egy pohár baracklével. Elmosolyodtam mert tudtam,hogy Ricky elmesélte hogyan is jártam és ajumma ezért hozott nekem némi harapnivalót. Bekaptam pár falatott és a baracklevemből is ittam,majd vissza mentem tanulni ugyanis holnap három tárgyból is írtunk dolgozatot. Elővettem a töri,marketing,matek füzetem és mélyen tanulmányozni kezdtem és közben eszembe jutott hogy angolból is írunk ezért azt is elővettem. Nagyon későn végeztem mindennel,de legalább mindent megtanultam amit csak lehetett. Fáradtan mentem fürdeni,majd megettem a maradék szendvicsem és lefeküdtem aludni. Reggel kipattant a szemem és szabályosan kiugrottam az ágyamból,gyorsan elvégeztem minden teendőmet a fürdőbe aztán lementem reggelizni.
- Hogy van az én okos kislányom. - ölelt magához ajushi.
- Remekül. És a fotózás? - esett le a tegnapi megbeszélt program
- Nyugi drágám Ricky beszélt velünk,áttettük a fotózástmára. - mosolygott rám ajushi.
-Remélem megetted a szendvicseket amit készítettem. - nézett rám ajumma.
- Igen és köszönöm,nagyon finom volt. - mosolyogtam és nekiláttunk a reggelinket. Közben pedig megnyugodtam,hogy nem haragudtak meg a fényképezés miatt. Ricky félkomában ült le közénk és tömni is kezdte magába az ételt. Mikor mindenki végzett mi elindultunk az iskolába,ajushi meg a munkába,
- Nana a beadandód is eltetted?!-kiabált utánam ajumma,mire én kikerülve őt eszeveszetten felrohantam a szobámba és eltettem a táskámba a házi dogám,aztán vissza szaladtam Rickyhez. De közben még nyomtam egy-egy puszit ajushinak és ajummának egyaránt.
- Ezzel a tesit is letudtad mára.- nézett rám szórakozottan Ricky.
- Nagyon vicces vagy. - lihegtem mellette.
- Igyekszem. - nyomkodta a telefonját mosolyogva,aztán elkomorul.
- Minden oké?- kérdeztem azonnal.
- Mondhatjuk. - felelte.
- Mi a baj?
- Changjo szülei estélyt adnak.
- És?
- Minket is meghívtak. - mondta. - Bele értve téged is. - folytatta mikor észrevette,hogy nem igazán értem mit is akart ezzel.
- Engem?De minek?- kérdeztem.
- Meg akarnak elvileg ismerni,Changjo mesélt rólad és felkeltetted az érdeklődésüket anya szerint. - mondta végig rám nézve.
- Ez ilyen puccos cucc lesz?- húztam el a szám.
- Eléggé.
- Ki is kell öltözni?- rémültem meg még jobban.
- Ja. - mondta és hallottam a hangjából,hogy neki sincs sok kedve az egészhez.
- Remek. - néztem ki az ablakon,de már meg is érkeztünk. A suli előtt L.Joe állt és mikor meglátott bennünket hozzánk sietett.
- Halottátok,hogy Changjoék rendezvényt szerveznek?- kérdezte minden bevezető nélkül.
- Ne is mond,már most nincs hozzá kedvem. - mondta Ricky.
- Nana is megy?- kérdezte L.Joe
- Muszáj lesz neki is. - sóhajtott Ricky.
- Nana,figyelj leszek a partnered oké?- nézett rám L.Joe.
- Mért kéne nekem partner,már ne haragudj meg de nem értelek.- nézetem rá komolyan.
- Mert jobb ha van hidd el. - válaszolt Ricky.
- Akkor mért nem te leszel?- kérdeztem  felé fordulva.
- Nekem Lin lesz a párom és neked L.Joe. - mondta sejtelmesen.
- Biztos jó lesz így?- kérdeztem és az említett személy felé fordultam.
- Tuti,úgy is voltunk már együtt egy partin nem emlékszel?- kérdezte mosolyogva mire eszembe jutott azaz ominózus este. Én is elmosolyodtam és bólintottam,megfogta a táskám és a vállára véve elindult. Utána szaladtam Rickyt magammal húzva,mikor beértük hárman mentünk a terembe,ami teljesen üres volt.
- Talán nem itt leszünk?- kérdezte Ricky.
- De itt vagyunk. - ültem le a helyemre,mellém pedig L.Joe huppant le.
- Akkor hol vannak a többiek?- kérdezte Ricky.
- Gondolom megrohamozzák Changjot hogy ők is mehessenek majd arra a remek parira. - válaszolt unottan L.Joe. Mosolyogva figyeltem ahogy elkezdték mondani,mik szoktak ott lenni és hogy ők ezt mennyire unják,mert figyelniük kell arra hogyan is viselkednek és mit tesznek vagy mondanak. Lassan a többiek is betévedtek a terembe jó nagy hangzavarral,próbáltam kizárni a külvilágot,hogy még át tudjam olvasni a doga előtt a leckét,de nagyon nehezen ment. Aztán L.Joe a fülembe tette a zenelejátszójának fülhallgató részét és halk zenét indított nekem,ami kizárta a külvilágot. Rá mosolyogtam köszönet képen és folytattam az olvasást. Miután a tanár bejött mindenki elhallgatott és kezdődhetett is a dolgozat,én hoztam a formám és miután mindent leírtam amit tudtam kivittem és a tanárnak adtam,aki felvont szemöldökkel átfutotta majd mosolyogva bólintott. Elégedetten ültem a helyemre és L.Joe papírjára néztem,pár kérdés nem volt kitöltve ezért elővettem egy kis cetlit és elkezdtem írni a választ. Mikor végeztem vele oda csúsztattam neki,mosolyogva elvette el és elkezdte kitölteni a kérdésre a válaszokat,előre adtam egy cetlit Rickynek is,ami igen nehéz volt,mert a tanár nagyon nézte,hogy ki puskázik és ki nem. Mikor már Rickynek is oda adtam a válaszokat és L.Joe is bőszen írt megnyugodtam,ránéztem az órára és még bő húsz perc vissza volt az órából. Elfeküdtem a padomon és lehunytam a pilláim,arra keltem fel hogy megszólalt a csengő,felegyenesedve körbe néztem. Még páran próbáltak mondatokat leírni,de nem sok sikerrel,a tanár elvette tőlük aztán távozott is.
- Megint megmentettél. -  szorongatott meg  L.Joe.
- Engem is,ha egyes anya kinyír. - nézett rám Ricky komolyan és tudtam,hogy igazat mond.
- Lehet hálálkodni. - mosolyogtam rájuk.
- Majd otthon,tied a süti részem. - nézett rám Ricky
- Megbeszéltük. - nevettem el magam.
- És én hogyan háláljam meg?- kérdezte L.Joe
- Te már megháláltad. - mondtam de mikor hülyén nézett rám folytattam. - Te leszel a párom azon a bálon. - segítettem ki.
- Ohh akkor jó. - ült fel a padra és lemosolygott rám. Az ajtó felé néztem Changjot megint körbe rajongták a lányok,felkeltem és az ajtó felé igyekeztem. Ki szerettem volna menni,de nem igazán jutottam az ajtóhoz. Segítség kérően Changjo-ra néztem, hogy segítsen,de csak egy lenéző pillantást kaptam. Kedves mondhatom,próbálkoztam a ki menetellel,hogy akkor én is mindenkit lökött ahogy engem,de ennek az lett a vége hogy egy erősebb lökéstől a földön kötöttem ki. Fenekem sajgott és éreztem,hogy mindenki engem néz,nagyon vissza kellett fognom magam hogy ne sírjam el magam,mert természetesen mindenki rajtam röhögött az osztályban. Vettem egy mély levegőt és próbáltam felállni,éles fájdalom nyílalt a bal bokámba,fogamat összeszorítva próbáltam felállni. Egy segítő kéz nyúlt a honom alá és felhúzott álló helyzetbe.
- Most pedig mindenki elhúz a saját terméhez!-emelte fel a hangját L.Joe.
- Te csak ne mond,meg mit csináljunk. - nézett rá flegmán L.Joe-ra egy lány,de mikor eljutott az agyáig,hogy kinek is szólt vissza fülét farkát behúzva állt egy másik lány mögé. Changjo engem méregetett és a lábam,amire nem nagyon nehezedtem rá. Ricky felé néztem segélykérően,aki hozzám igyekezet. Átkarolta a derekam és lesegített a nővérhez,ott bekötözték a lábam és mondták,hogy ne erőltessem meg nagyon ha lehet. Mikor vissza értünk az osztályba már javában ment az óra,el kellet mondanunk hol voltunk és miért. Persze nem hitt nekem a földrajz tanárom,és feleltetni akart minket. Rikcy próbálkozott,de nem jutott semmire ő egyessel leült a helyére én pedig kint maradtam a táblánál. A tanár gonosz mosollyal méregetett,vagy én láttam annak nem tudom.
- Kérdez,vagy mondjam az anyagot?- kérdeztem,felvonta a szemöldökét és összefonta a karját mellkasa előtt.
- Mond az anyagot. - dőlt hátra a székén. Vettem egy mély levegőt és összetettem a fejemben az anyagot,aztán elkezdtem neki ledarálni. Igazából mindent megtanultam amit eddig nem és lehet előre is haladtam az anyaggal,persze ez nem volt neki elég. Pár dologba belekérdezett,ezekre tudtam is a választ.
- Remek,látom vissza tért a régi Nana aki eddig átaludta az óráimat. Remélem ezentúl is ez lesz majd,üljön a helyére ötös a felelete,amiből kettőt írok be. Figyelembe véve,hogy két anyaggal tovább haladt és azokra is tudta a kérdéseimre a válaszokat - nézett rám komolyan,mosolyogva meghajoltam és leültem Ricky mellé. Megsimogattam a hátát jelezve,hogy ébredjen fel és jegyzeteljen mert különben jobban szorul ha még egy egyessel megy majd haza. Neki is látott és bőszen írni kezdte amit a tanár diktált,én pedig hátra dőltem és figyeltem,kicsöngetéskör felém nézett és bólintott egyet,majd kiment maga után becsukva az ajtót. Felkeltem és összeszedtem a cuccaim,mert nem itt lesz a következő óránk,táskámat a vállamra véve bicegve elindultam. Az ajtóig jutottam,ott elém állt valaki és elvette tőlem a táskám,felnézve Changjo-val találtam szembe magam.
- Ámélkodsz vagy elindulunk végre?- kérdezte
- Mi? Ja mehetünk,köszi. - mondtam és elindultam a tesiterem felé,lefele menet találkoztam a tanárral aki megértette a helyzetet és mondta,hogy nem kell átöltözzek csak öljek a padon. Engedelmesen leültem és vártam az osztálytársaim,nem is kellett sokáig várnom elkezdtek szállingózni befelé a diákok. Aztán kezdetét vette a tesi,röplabdázniuk kellett, két csapatra osztotta szét őket a tanár és már kezdetét is vehette a játék. Kedves testvérem fejfájást színlelt,ezért egész órán mellettem ült és együtt néztük ahogy L.Joe és Changjo csapata egymás ellen játszanak. Bár az igazsághoz az is hozzá tartózik,hogy inkább csak ők ketten játszottak,a többiek csak úgy ott voltak a pályán. Hol az egyik hol a másik szerzet pontot,fej-fej mellett haladtak végig. Az órából már csak egy perc volt vissza,mikor Changjo nyitott,L.Joe fogadta és szépen vissza is adta,de Chanjo lecsapta a fogadott labdát. Így a mérkőzés lezárult,mindenki megtapsolta őket és volt aki még fütyült is.
- Ügyes voltál. - mosolyogtam L.Joe-ra ami mellém ült le pár pillanat erejéig még a tanár beszélt.
- Csak érted játszottam hercegnőm. - tette kezeit a szívére,elnevettem magam és játékosan meglöktem a vállát.
- Látom már nem fáj annyira a lábad. - nézett rám Changjo.
- Te is jó voltál. - hagytam figyelmen kívül a beszólását,felkelve a padról elindultam a termünkig,ott még javában ment az óra a tanár nem foglalkozott azzal a ténnyel,hogy már 3 perce kicsöngettek. Leültem a padra és vártam,hogy kijöjjenek a termünkből. A folyóson is még csak pár diák lézengett,egyszer csak valaki mellém csapódott,de szó szerint.
- Na mizu?- kérdezte valaki,a hang irányába fordultam és Cap-el néztem farkas szemet.
- A frászt hoztad rám. - néztem rá mérgesen és közben a hevesen dobogó szívemre tettem a kezem.
- Bocsesz. - nevetett fel. - Na de nem válaszoltál a kérdésemre. - mosolygott még mindig.
- Megvagyok,várom,hogy kijöjjenek a teremből és bemehessek. - lóbáltam a lábam.
- Én nem erre gondoltam,mi van a lábaddal?- mutatott a befáslizott lábamra.
- Ja,hogy ez?-mutattam a kötésre. - Csak hoztam a formám. - vontam vállat. Elnevette magát és hátra dőlt a falnak.
- A jómadarakat hol hagytad?- nézett felém.
- Kakaskodnak,de gondolom lassan vissza jönnek. - rántottam egyet a vállamon,nem is kellett sokat várnom. Pillanatokon belül megjöttek,Ricky lepacsizott Cap-el és lehuppant mellém.
- Miről beszélünk?- kérdezte ránk nézve.
- Hogy Nana hozza a formáját. - mosolyog rám Cap.
- Nekem mondod,meg is lepődtem,hogy mostanában nem törte össze magát. Kezdtem azt hinni,hogy nem is ő az igaz. De most már megnyugodhatok.- röhögött ki Ricky,én pedig csak a szemem forgattam. Lassan L.Joe és Chango is megjött,ők is köszöntek Cap-nak és L.Joe helyet csinált magának úgy,hogy engem és Ricky-t arrébb lökődött. Mérgesen néztem rá,de ő csak mosolygott és megsimogatta a fejem.
- Nem vagyok kutya. - vertem le neki egy kisebbet és állásba szenvedtem magam.
- De morcos valaki. - szólt hozzám Changjo.
- te csak ne szólj hozzám. - meredten nézett rám a mondatom után.
- És miért is ne?- fonta karba a kezeit.
- Rohamot fogok kapni a hülye hangulatingadozásaidtól. - keltem fel a helyemről és elindultam az osztályomba.
- Kicsi lány ki lesz a párod a Changjo szülei által szervezett bálon?- kérdezte Cap amolyan mellékesen.
- Én leszek. - húzta ki magát L.Joe helyettem megadva a választ.
- Te?- kérdezte Changjo.
- Ja,össze szokott páros vagyunk igaz Nana. - kacsintott rám. Elmosolyodtam és beléptem a terembe magukra hagyva a srácokat. Meg kerestem a leghátsó padot és levágtam magam a székre.
- Mért L.Joe lesz a párod?- kérdezte kimértem Changjo.
- Mért nem lehet?- néztem rá.
- Nem neki kéne a párodnak lennie.- mondta halkan,mert már voltak páran a teremben.
- Akkor kinek?- tettem fel a kérdést amit szerintem már várt is,elmosolyodott és közelebb jött.
- Nekem kéne,a mi partink lesz. Nekem kéne a párodnak lennem,nem pedig neki.- mondat elejét mosolyogva mondta a végén pedig elkomorodott.
- Sajnálom,de L.Joe marad a párom. - zártam le a vitát.
- És mit jelent az,hogy megszokott páros vagytok?- kérdezte felvont szemöldökkel.
- Cap szülei partit adtak,L.Joe magával vitt oda. - elevenítettem fel az ominózus estét.
- Aha,értem. - morogta az orra alatt.
- Akkor jó. - mosolyogtam rá kedvesen és a tábla felé fordultam,ugyanis kezdődött a történelem óra. Bőszen jegyzeteltem és figyeltem az órára,nem érdekelt Changjo böködése vagy lökődése. Néha a kezére csaptam,jelezve,hogy nem igazán érdekel a szenvedése. Mindenből javítanom kell,nem akarok kolonc lenni az új családon nyakán és amúgy is ösztön dijjal kerültem be ide. Kicsöngetés után elpakoltam a töri cuccom és Changjo felé fordultam,elaludt az órán. Alvó arcát figyelve minden haragon elfelejtettem irányába,most olyan békésen aludt. Kezem magától mozgott,pár centi választotta el attól,hogy megérintsem az arcát de még időben magamhoz tértem. Megráztam a fejem és visszahúztam kezem magam mellé. Úgy éreztem ha mellette maradok csinálok valami hülyeséget ezért kimentem a teremből,fel a tetőre. Most volt időm,nagy szünet volt. Leültem a napon lévő padra és behunyt szemmel az ég felé néztem,jó volt a napon egyedül ahol senki sem zavar.  Teljesen gondolataimba merültem,eszembe jutottak L.Joe szavai azon az estélyen ahova vitt. Eljátszottam a gondolattal milyen is lenne,ha L.Joe lenne a barátom. Minden más lenne,figyelne rám,gondoskodna rólam,mindentől és mindenkitől megvédene még talán a légytől is és biztos vagyok benne,hogy a tenyerén hordozna. Lehet most nem mennék azokon keresztül mint Changjo-val sőt biztos vagyok benne,hogy nem lennének ilyen veszekedéseink. Talán vele lehetnék a legboldogabb a világon,mindig mosolyognék és ő is mindig mosolyogva. Ajumma és ajushi is biztos megkedvelnék,bár ki ne kedvelné meg hiszen ő mindenkivel kedves és tisztet tudó. Elmosolyogtam a saját gondolataimon és rájöttem,hogy ennek már semmi jelentősége. L.Joe bevallotta szinte az érzéseim én pedig majdhogynem vissza is utasítottam azt. Aztán a gondolataim Changjo felé kanyarodtak. Ő volt az egyetlen aki mindvégig ellene volt,folyton bunkó és lekezelő volt. De voltak pillanatok mikor pont az ellenkezője volt saját magának,gondoskodott és figyelt rám. De talán ő az egyetlen ember akin nem tudok kiigazodni,olyan hangulat ingadozásai vannak,hogy attól megörülök. És abban sem vagyok száz százalékig biztos,hogy ő is megvédene mindentől és mindenkitől úgy mint L.Joe vagy Ricky. Benne már kételkedem,de mégis a szívem egyik fele felé húz. A mosolya,a hangja és az egész ember maga vonz. Csak én lehet olyan hülye,hogy minden kis hülye veszekedés után megbocsájtok neki és a karjaiba gabalyodok. Holott nem is vagyok a barátnője,mégis csókolózom vele és LA-ban majdnem le is feküdtem vele ha nem kapcsoltam volna. Mégis mi van velem,lehet csak egy kis játék vagyok neki,hogy ne unatkozzon az iskolás évei alatt. Csak múlatni akarja az idejét velem és mivel én nem a felsőbb rétegből származom szórakoztató neki,hogy nem omlok a karjaiba olyan könnyen mint a többi lány. Keserűen elmosolyodtam és felnéztem az égre,elképedtem,hogy ki néz velem szembe alig pár centire az ajkaimtól. Levegőt is elfelejtettem venni,nagy szemekkel néztem L.Joe-ra aki ugyan annyira meg volt lepve mint én. Elmosolyodott és nyomott egy apró puszit a homlokomra.
- Gyere pár perc és becsengetnek. - mosolygott rám.
- Rendben. - keltem fel. És olyan rosszul éreztem magam,mintha vártam volna azt a csókot és mivel nem kaptam meg most sokkal rosszabbul érzem magam. Megráztam a fejem,kiverve ezzel a hülye gondolataim és L.Joe után iramodtam. Éppen a tanár előtt este be a terembe és vissza ültem Chanjo mellé,ugyanis ő nem igen akart elülni onnan ahogyan én sem. A nap további része gyorsan elszaladt és mi Ricky-vel egyenesen haza mentünk. Otthon gyorsan rendbe szedtem magam,megfürödtem,hajat mostam és még a fogam is megsikáltam. Még a hajam becsavartam a törölközőbe addig felvettem azt a ruhát amit ajumma készített nekem elő. Egy fekete harisnya,fekete egyszerű szoknya és egy szép barack színű ing. Hajam addigra már nagyjából megszáradt de még hajszárítóval megszárítottam és ki is vasaltam. Feltettem egy kis naturális sminket,fülbevalón is betettem a helyére és felvettem a karkötőt is amit kaptam,végére hagyva a fekete magassarkúm. Mikor készen lettem lementem a nappaliban,ahol már mindenki lent volt. Elnézést kértem a késésért és már kezdődhetett is a fotózás. Először csak én és Ricky  fotóztak először,hol egyedül,hol pedig együtt. Aztán jött ajumma és ajushi is ugyan így,a végére pedig mindenki rajta volt a képen. Két nagyobb és díszesebb széket kaptunk,arra ajumma és ajushi ültek mi pedig mögéjük álltunk és mosolyogtunk. A fotózás végére rengeteg kép készült és mindegyik olyan jó volt,még olyan is lett amire én is azt mondtam,hogy szép vagyok. Már alig vártam,hogy végre megkaphassuk őket és bekeretezve a családi képet az éjjeliszekrényemre tegyem,ahonnan minden este és reggel láthatom. És hálát adhatok,amiért kaptam egy második esélyt és egy ilyen csodálatos családot mint Ricky szülei. Mosollyal az arcomon feküdtem el az ágyamon és aludtam el.

12.rész~A bál

Reggel arra keltem fel hogy elzsibbadt a nyakam és a kezem is,félkómában ültem fel és körbe néztem hol is vagyok. Még mindig a nappaliban voltam a kanapén,félve néztem oldalra és szembe találtam magam az alvó Changjoval. Ugyan ott ült és ott aludt amíg én az ölében feküdtem. Halkan keltem fel és mentem volna el mellette de megfogta a kezem és az ölébe rántott,egy kis sikolyt még ki tudtam préselni magamból. Ölében ültem ő pedig derekamnál fogva tartott magánál.
- Hova hova?- kérdezte rekedtes hangon,ami mellesleg nagyon szexi volt.
- Csak a fürdőbe. - feleltem halkan.
- Nem megyünk együtt?- kérdezte fülembe suttogva.
- Ne-nem.- dadogtam össze vissza és kiszabadultam és a szobámba siettem,halottam még hogy nevet. Szobám ajtaját csuktam be de bár ne láttam volna azt amit. Ricky és Lin egymásba gabalyodva alszanak,és Rickyn csak egy alsógatya és egy póló volt. Hangtalanul mentem ki miután felkaptam az első ruhadarabot ami a kezem ügyébe került. Changjo állt a falnak támaszkodva karba font kezekkel.
- Nem a szobádba indultál?- kérdezte mosolyogva.
- Jelenleg el van foglalva. - sóhajtottam és kikerülve a fürdőbe mentem,de elővigyázatos voltam és bezártam az ajtót. Miután lefürödtem fogat mostam és rendbe tettem az arcom és a hajam is kimentem a konyhába.
- Mit eszünk?- kérdezte és leültem az asztalhoz.
- Rántottát és szalonnát. - fordult felém és már tálalta is.
- Uhh kalória bomba. - mondtam mosolyogva.
- De finom.- kapott be egy falatot és én is követtem a példáját,miután mindent elfogyasztottunk felajánlottam hogy elmosogatok. Ő pedig segített és eltörölte az elmosott edényeket és tányérokat.
- Úgy ennék valami édeset. - ültem fel a konyhapultra Changjo meg neki dőlt.
- Menjünk el egy cukrászdába?- kérdezte rám nézve.
- Nem akarok. - makacsoltam meg magam.
- Lusta. - mosolygott rám.
- Nem is. - vertem egyet a vállába.
- Akkor mi legyen?- kérdezte komolyan.
- Süssünk mi. - jött a hirtelen ötlet.
- Mégis mit akarsz sütni?- kérdezte felvont szemöldökkel.
- Muffint. - mosolyodtam el.
- Akkor keressünk valami receptet. - emelt le a pultról és a nappaliba mentünk ahol elővette a tabletjét és recepteket keresett rajta. Miután talált egy nekünk tetsző receptet vissza mentünk a konyhába és neki álltunk megcsinálni. A történethez az is hozzá tartózik hogy Changjo rettentően szerencsétlen ha sütésről volt szó, Minden csupa liszt volt vagy kakaópor,vagy éppen tészta. A konyha kész csatatér volt,mikor az első adag végre a sütőbe került olyan érzés volt mint a megváltás.
- Ennél szerencsétlenebb nem is lehetnél. - sóhajtottam fel mikor majdnem magára borította a tálat amiben a muffin tészta volt.
- Te most komolyan beszóltál?- kérdezte incselkedve.
- Ne keménykedj hanem segíts takarítani. - parancsoltam rá mire vigyázzállásba vágta magát, elnevettem magam és folytattam a mosogatást. Pár perc elteltével átkarolta a derekam és a nyakamba tetette az arcát. Kezeim megdermedtek a víz alatt és csak néztem a habot a víz tetején.
- A süti,meg kell nézni a sütit. - mondtam halkan mire elengedett és a pultnak dőlt, erőt kellet vegyek magamon hogy a sütőig eljussak és megnézzem a sütit. Pont jó volt ezért kivettem és kitettem a sütiket egy tálcára majd a következő adagot tettem be.
Vissza fordultam és láttam hogy még mindig engem néz.
- Van valami rajtam?- kérdeztem mire magához kapott és elfordult. Befejeztem a mosogatást és a nappaliba mentünk,persze még figyelni kellett az utolsó adagot is. Mikor az is készen lett vissza mentem a nappaliba és néztük tovább a tv-t. Délután felé Lin és Ricky is kikecmeregtek a szobámból.
- Jó reggelt. - köszöntek egyszerre.
- Inkább lassan estét. - morogtam rájuk.
- Na mi van mért vagy ilyen morgós?- ült le mellém Ricky,Lin pedig feltérképezte a konyhát és enni kezdet.
- Mert valakik elfoglalták a szobám minden kérdés nélkül. - néztem rá komolyan és mérgesen.
- Ne haragudj. - puszilt meg Ricky és már el is ment. A konyhában Lin mögé lépett és átkarolta hátulról,pislogtam mint valami hülye gyerek és mikor eljutott az agyamig mit is látok elmosolyodtam és megrángattam Changjo kezét aki még mindig a tv-t leste.
- Mi van?- nézett rám.
- Ezek tuti össze jöttek,nézd őket. - sandítottam feléjük,Changjo is feléjük nézett majd vissza a tv elé. Semmit nem mondott még egy mosolyt sem ejtett,semmit az égegyadta világon. Kicsit meglöktem mire megint felém fordult.
- Mi van mér megint?- kérdezte kicsit bunkón.
- Semmi. - mondtam és felkeltem mellőle és a szobámba mentem,mérgesen vetettem magam az ágyra és néztem a plafont. Valaki kopogott,de nem szólaltam meg hanem néztem ugyan úgy a plafont. Éreztem hogy besüpped mellettem az ágy és valaki átkarol a hasamnál.
- Na most min kaptatok össze?- kérdezte Ricky.
- Semmin. - mondtam unottan és fáradtan.
- értem akkor mit szolnál hozzá ha mi ketten és CSAK IS MI KETTEN.- nyomta meg ezt a három kis szócskát erősen. - elmennénk valahova? Úgy is azért jöttünk ide ketten hogy nyugodtan legyünk. - kacsintott rám. Elmosolyodtam és közben elérzékenyültem is,bárkivel van akkor is figyel rám ami nagyon sokat jelentett most.
- Oké,menjünk. - töröltem le a könnyem a szeme sarkbából. Elnevette magát és magára húzva megölelt. Érdekes módon nem most nem éreztem zavarban magam,persze ez az idill sem tarthatott sokáig mert valaki ránk nyitott.
- Ezt nem hiszem el Ricky,Nana rólad meg nem gondoltam volna hogy ilyen vagy!- kiabált rám Lin,mire Ricky és én felültünk az ágyon.
- Meg tudom magyarázni...- kezdett bele Ricky
- Ezt nem tudod.- mondta mérgesen Lin,ha szemmel ölni lehetett volna már rég halottak lettünk volna.
- nem tudom lehinni hogy te milyen nyugodt vagy Nana. - mordult most meg rám.
- Kurvára elegem van ebből a kibaszott drámázásból jó!- ordítottam el magam erre Chango is az ajtóhoz jött. - Komolyan te azt hiszed hogy akik örökbe fogadtak és a családjuk tagja lettem,rámászok a fogadott tesómra? Aki nem mellesleg nem szarja le a fejem és törődik velem! Nagyon elegem van hogy mindig mindet meg kell magyarázzak mindenkinek,mert egyszerűen nem tudnak bízni és hinni benne!- keltem ki magamból és felvettem a kabátom és a táskám majd félre lökve kettőjüket az ajtóból a kijárathoz vettem az irányom. Kiléptem a lakás ajtaján és vissza sem nézve mentem amerre a szeme ellátott,valaki karomnál fogva állított meg. Ijedten néztem hátra mikor észre vettem hogy csak Ricky az.
- Hát te?- préseltem ki magamból
- Egy húgom van akit semmi pénzért nem hagynák el.- ölelt meg,mosolyogva öleltem át én is.
- Na húzzunk innen,még a végén ide is utánunk jönnek. - röhögte el magát és a vállam átkarolva,LA nagyon gyönyörű este. Az a rengeteg fény és mi egyéb,nagyon szép volt. Beültünk egy bárba ahol hiányos öltözetű lányok szolgáltak ki minket. Egész este sokat nevettünk,végre tényleg csak ketten voltunk úgy ahogyan az elején terveztük is.
- Na akkor ti most együtt vagytok Lin-el?- kérdeztem és közben a barack lémet kortyolgattam.
- Elvileg igen,bár ahogy most is ki kelt magából nem tudom hogy megéri-e ez nekem. - mondta komolyan.
- Nem mindig ilyen,jó lány ő a maga módján. Csak sok dolgot félre ért. - vontam vállat.
- De hát a húgom vagy még ha nem is vér szerint,de akkor is. Hogy lehet ezt félre érteni?-kérdezte komolyan.
- Hát végül is egymáson feküdtünk,vagy mi. - röhögtem el magam és Ricky is követte a példám.
- Azt hiszem igazad van. - nevetett még mindig. Lassan úgy éreztük hogy eleget voltunk itt ezért Ricky kifizette a számlát én meg addig megvártam az ajtóban. Még nem akartunk haza menni ezért a városban járkáltunk tovább össze vissza. Olyan este 3 után érhettünk haza,halkan mentünk be hátha már alszanak,de nem aludtak. Mikor hallották hogy megjöttünk mind ketten a bejárathoz jöttek.
- Mégis hol voltatok eddig?- kért számon Lin.
- Lin nyugodj már le jó! Nem vagy az anyám hogy bármiért is elszámoljak neked!- oktattam ki mire könnyek gyűltek a szemébe.
- Nana elég lesz már. - szólt rám Changjo.
- Te ebbe most ne szólj bele. - védett meg  Ricky.
- De nagyon össze melegedtetek,talán volt köztetek más is?- röhögött fel Changjo,Ricky már mozdult volna de én lekeverten neki egy hatalmas pofont.
- Egy hatalmas szemét vagy Changjo,nem is tudom mink jöttél egyáltalán ide. - köptem a szavakat és a szobámba mentem.
- Mégis mi folyik kettőtök között?- jött utánam Lin.
- Semmi az égegyadta világon,csak a te hülye elméd szüleménye már bocs. Szeretlek meg minden de megfolyt az örökös paranoiád,szerinted képes lennék elvenni a legjobb barátnőm pasiját?Mert ha igen most fogd a cuccod és menj haza!- tettem helyre az agyát.
- sajnálom Nana. - jött oda hozzám és ölelésre tára szét a karjait,eleresztettem egy sóhajt és megöleltem. Mégis ő a legjobb barátnőm és szeretem is.
- Changjo tiszta ideges volt,egy nyugodt pillanata nem volt mióta elmentetek. Majdnem utánatok ment,nehéz volt vissza tartani. - mondta mosolyogva Lin.
- Tiszta hülye volt délután,beszélni akartam hozzá de nem is figyelt rám,ha meg igen akkor meg bunkó volt. - mondtam nyugodtan és tényszerűen.
- Mindenki hülye. - feküdt el az ágyamon Lin.
- És veletek mi van? Tudod én örülök ha együtt vagytok meg minden,de Ricky nem hiszem hogy vevő a folytonos veszekedésekre. -mondtam ő pedig csak helyeslően bólintott. Nem beszéltünk sokat mert én már fáradt voltam és Lin is. Átöltöztünk egymás után a fürdőben és mentünk is aludni.
Reggel kopogásra ébredtünk vagyis Lin én csak egy morgást préseltem ki magamból és a fejemre húztam a takarót.
- Ébresztő. - jött be Ricky a hang alapján.
- Mennyi az idő?- morogtam a takaró alatt.
- Kilenc óra múlt. - mondta Lin halkan.
- Akkor húzzatok kifelé de nagyon gyorsa. - morogtam még mindig a takaró alatt. Halottam egy halk nevetést és ajtó csukódást. Már majdnem vissza aludtam mikor éreztem hogy besüpped mellettem az ágy. Nem foglalkoztam vele mert azt hittem Lin az vagy Ricky,de nem ők voltak. Megéreztem Changjo jellegzetes kölnije illatát és karjának szorítását a derekamon. Mozdulni sem mertem egy ideig,lassan húzta le a fejemről a takarót és egy puszit nyomott az arcomra.
- Ébresztő Csipkerózsika. - simogatta meg az arcom,mire felé fordultam és rá néztem.
- Húzzál ki a szobámból. - mordultam rá mire lefagyott az arcáról a mosoly.
- Hé most mi a bajod?- kérdezte felvont szemöldökkel.
- Mi a bajom? Nem rémlik a tegnap este? Azt hiszed hogy ide jössz reggel idebújsz és el van nézve minden?- kérdeztem cinikusan.
- Nem,vagyis de. De áhhh,most komolyan?Nem tudnál kicsit kedvesebb lenni?- röhögött fel.
- Te sem vagy a kedvesség mintaképe. - rántottam meg a vállam és kikeltem az ágyamból,fogat mosni indultam de félúton elkapott és a falnak nyomott. Egyik kezét megtámasztotta a fejem mellet,másikkal a derekamat fogta.
- Már magam sem tudom minek töröm magam,hogy neked jobb legyen.- nézett mélyen a szemembe.
- Akkor ne tedd. - mondtam de mélyen legbelül pont az ellenkezőjét akartam. Azt akartam hogy velem törődjön és csak is velem,de mért érzem most ezt.
- Jó nem fogom. - suttogta ajkaimra aztán megcsókolt. Fel sem fogtam mi történik ám mikor eljutott az agyamig átadtam magam az érzésnek,átkaroltam a nyakát és lábujjhegyre állva csókoltam vissza. Belemorgott a csókba és derekamnál fogva húzott közelebb magához és ezzel egy időben nyomott a falnak. Egyre jobban elvesztettük a fejünket,arra eszméltem hogy az ágyon sz ölében ülök és úgy csókolom. Lassan elfektetett az ágyon és fölém tornyosult,pólóm alatt volt a keze és a hasam simogatta mikor bevillant az agyamba,hogy én mi a rossebet is csinálok pontosan. Eltoltam magamtól Changjot aki meglepett volt,nem tudta mi van.De én sem tudtam igazán.
- Mi a baj?- kérdezte és közben egy újabb csókot akart adni de elhajoltam és felültem az ágyon
- Ez az egész. Mégis mit csinálunk itt ketten?- nevettem fel kínomban.
- Mi az hogy mit?Nem egyértelmű?- csókolgatta a nyakam Changjo.
- Nem,nekem nem. Mégis mit gondolsz te rólam?- löktem el magamtól és kimentem a szobából,ezzel őt magára hagyva. Ricky a konyhapulton ült mikor kimentem a konyhába.
- Menyünk haza. - mondtam komoly arccal.
- Oké,anya így is kiherél. - röhögte el magát és szorosan magához ölelt. - Ha bármit is tesz veled az akaratod ellenére én megölöm. - súgta a fülembe.
- Szerelek Ricky,komolyan. - néztem mélyen a szemembe,ő csak mosolyogva bólintott egy egy puszit nyomott a homlokomra.
- Na menjünk pakolni. - mondta Ricky és megindult a szobám felé,Changjot kitessékelte mondván húzzon a szobájába és hagyjon pakolni. Persze ebből ő csak annyit fogott fel hogy pakolni akarok.
- Hova mentek?- kérdezte és közben elvette a kezemből a ruhámat,mert eddig figyelmen kívül hagytam.
- Haza!- emeltem fel a hangom mérgemben és kikaptam a ruhám a kezei közül.
- És minek?- tette fel a következő kérdését.
- Mert haza akarok menni. - mondtam egyszerűen és eltettem az utolsó dolgom is és kivittem a bőröndöm a nappaliba,kint Ricky is készen volt már és a repülőjegyeket foglalta le nekünk.
- Lin is velünk jön?- ültem le mellé.
- Nem ők együtt jönnek majd utánunk nekik már nem volt hely a gépen. - mondta és lecsukta a gépét és eltette a táskába. - Lassan mennünk is kéne,köszönj el és menjünk. - mondta és ő is elindult Lin felé. Vettem egy mély levegőt és Changjo felé vettem az irányt,aki szerintem mérges lehetett.
- Lassan mennünk kell. - álltam meg előtte.
- halottam. - felelte
- Ahh értem. - mosolyogtam rá és kezet nyújtottam neki mire felröhögött és megfogta a kezem,de magához húzott és szorosan megölelt.
- A következő géppel megyek én is utánad,ne hidd hogy így megszabadulsz tőlem. - suttogta a fülembe. Nem válaszoltam semmit,csak hagytam hogy öleljen. Ricky szakított el Changjo-tóm mondván hogy lefogjuk késni a gépet tehát indulnunk kell. Taxival mentünk a reptérre,ott vagy 1 órát ültünk mire beszállhattunk. Mikor vissza értünk Koreába már éjszaka volt. Itthon is taxival mentünk haza, néma csendben mentünk be a házba,a nappaliban azonban hirtelen felkapcsolt a lámpa. Ijedtemben Ricky mögé bújtam.
- Yoo Chang Hyun,ennyire nem szereted az életed?Mégis hogy jössz te ahhoz hogy elmész egy szó nélkül,és még a húgod is viszed magaddal!- kiáltotta el magát ajumma.
- Anya meg tudom magyarázni. - védekezett Ricky és mögém bújt.
- Azt melegen ajánlom is. - jött közelebb ajumma.
- Az úgy volt hogy Nana rosszul érezte magát és hát gondoltam, őhh izé tudod gondoltam jobb lesz neki egy kis váltózás. - magyarázott Ricky,mire ajumma felém lódult és szorosan megölelt.
- Az én kicsi lányom,nem esett bajod igaz?- kérdezte és közben az arcomat kezdte vizsgálni.
- Nem Ricky vigyázott rám. - mosolyogtam mire ajusshi is felkelt a helyéről.
- Büszke vagyok rád fiam hogy vigyáztál a húgodra,de még egy ilyen és anyád megöl. - suttogta ajusshi Rickynek mire ajumma csípőre tett kézzel nézett a férjére. Mosolyogva figyeltem őket ahogy veszekednek,Ricky úgy érezte itt a menekülésre az alkalmas idő és velem együtt felfutott az emeletre.
- Uhhh féltettem az életem. - feküdt el az ágyamon.
- Nem is csodálom. - feküdtem mellé.
- Jutottál valamire?- kérdezte,nem tudtam válaszolni mert megcsörrent a telefonom az éjjeli szekrényemen. Tehát itt volt,ezért nem találtam LA-ban.
- Halló. - szóltam bele.
- Nana,te vagy az?- kérdezte egy hang a túloldalon.
- Igen én vagyok. És te ki vagy?- kérdeztem tanakodva.
- L.Joe vagyok,kerestelek már,de nem vetted fel. Minden rendben?- kérdezte.
- Jah igen,elfelejtettem magammal vinni a telefonom. - vakartam meg zavaromban a nyakam.
- Hova?- kérdezte azonnal.
- LA-ba,Ricky elvitt oda. - mondtam és közben fogadott tesómra néztem aki már az igazak álmát aludta.
- Mikor jöttél vissza?- kérdezte a vonal másik végén.
- Most nem régen. - takartam be Rickyt fél kézzel.
- Igaz bocs,nem is néztem az időt. Csak örültem hogy felvetted. - mondta.
- Semmi baj,de mit akartál olyan nagyon?- kérdeztem és közben leszenvedtem magamról a cipőmet.
- Találkozni akartam veled. - mondta halkan.
- Találkozhatunk,de csak holnap délután.- válaszoltam fáradtan.
- Rendben,akkor majd holnap beszélünk. Szia. - köszönt el.
- Szia. - bontottam a vonalat. Nem akartam azzal pepecselni hogy miben vagyok vagy hogy mi van rajtam,levettem a pulcsim és bebújtam Ricky mellé az ágyba. Mintha megérezte volna hogy mellé feküdtem átkarolta a derekam és aludt tovább,mosolyogva figyeltem majd én is álomra hajtottam a fejem. Reggel arra keltem fel hogy valakik beszélgetnek a szobában.
- Hát nem aranyosak ahogyan alszanak?Olyan jó testvérek. - örvendezett ajumma.
- Halkan mert még felkelted őket,megcsináltad a képeidet most már hagyd őket. - mondta ajusshi,Aztán mind a ketten kimentek,mocorogtam és megnéztem a telefonom kijelzőjét menni is az idő. Láttam hogy fél nyolc ezért vissza is aludtam,nincs az-az isten amiért én most felkelnék. Aludtunk vagy tizenegyig mikor is egy szobalány bejött hogy felkeltsen minket és lassan menjünk le ebédelni. Morogva keltünk fel mind a ketten és indultunk egyszerre a fürdőbe,Ricky elővett egy új fogkefét és már mosta is a fogát a fürdőmben. Én is követtem a példáját és elkezdtem mosni a fogam a fogkefémmel,utána arcot mostunk és a többi dolog.
- Oké most már viszont menj a szobádba. - utasítottam,mosolyogva ment ki így gyorsan le is tudtam zuhanyozni. Utána felöltöztem és lementem az étkezőbe,mindenki ott ült,meghajoltam és én is leültem a helyemre. Kihozták az ebédet és már neki is estünk.
- És milyen volt  Los Angeles?- kérdezte fogadott anyám tőlem.
- Nagyon jó,sok képet csináltunk. Nagyon jó volt,este minden fényben úszott csodálatos látványt nyújtott. - áradoztam.
- Akkor életben maradt fiam. - evett tovább ajumma,Ricky meg fellélegezett.
- De ha még egy ilyet csinálsz akkor véged. - mondta ajusshi.
- De most mért?Írtam hogy elmegyünk és hogy vigyázok rá. - mondta Ricky.
- De akkor is,ha elmész személyesen szólj,és beszéld meg velünk. Tudod mennyire aggódott anyád?- oktatta ki ajusshi Rickyt.
- Ne haragudjatok rá,részben én is hibás vagyok. - hajtottam le a  fejem.
- Semmi baj,csak ne legyen ilyen többet. Szóljatok ha mentek valahova. - mosolygott rám ajumma.
- Ohh igen ma délután kicsit elmennék ha nem baj. - jutott eszembe a tegnapi hívás.
- Kivel találkozol?- kérdezte Ricky kíváncsian.
- L.Joe tegnap felhívott,találkozni szeretne velem. - ittam ki a poharam tartalmát.
- Menj csak és érezd jól magad. - mosolygott rám ajumma. Megköszöntem az ebédet és felmentem a szobámba,előkerestem a telefonom és írtam egy üzenetet L.Joe-nak hogy hol is találkozzunk akkor. Rögtön jött a válasz hogy értem jön kocsival és annyi a dolgom hogy öltözzek fel. Felvettem egy sima farmert és egy fehér inget,hajamat kivasaltam és feltettem egy kis sminket. Mikor mindennel végeztem kopogtak a szobám ajtaján.
- Gyere be. - szóltam ki.
- Kisasszony önt keresi egy fiatal ember. - jött be a szobalány.
- Köszönöm,azonnal megyek. - mosolyogtam rá és már fogtam is a táskám. Mielőtt kimentem volna még utoljára belenéztem a tükörbe,hogy megnézzem minden rendben van-e. Aztán lementem a lépcsőn,L.Joe állt az alján és engem nézett. Elmosolyodott és megvárta még leérek,kezet nyújtott nekem amit vonakodva de elfogadtam,magához húzott és megölelt.
- Remélem jól voltál. - engedett el és rám mosolygott.
- Ühüm. - bólogattam mosolyogva.
- Akkor menjünk. - indult el az ajtó felé,én gyorsan még vissza fordultam és elköszöntem a családom többi tagjától,majd kiszaladtam L.Joe után. Beültetett a kocsiba és utána ő is beült,elindult valamerre de nem tudom megmondani hova is vitt. Mert életemben nem jártam még arra.

Ricky powo:
- Na fiam most hogy Nana nincs itt elmondanád,mi is volt a nyomos indok,hogy elvidd?- ült le mellém apa a nappaliban.
- Sok dolog történt vele mostanában,azt akartam hogy kicsit kiszakadjon ebből a környezetből. - vontam vállat.
- És ez a fiú ki,ha jól tudom L.Joe a neve. - szállt be a beszélgetésbe anya is.
- Igen,az a neve. - helyeseltem.
- Jó fiúnak tűnik,Nana szülei halála után is végig vele volt. - tanakodott anya.
- Igen,jó barát. - válaszoltam.
- Szerintem tetszik neki Nana. - mosolygott anya.
- Na még csak az kéne,kicsit sok lenne most ez neki is meg nekem is. - sóhajtottam fel.
- Miért is?- kérdezte apa.
- Ott van Changjo akiről tudjuk hogy Nanát akarja,akkor ott van Cap is aki ráhajtott,és akkor még L.Joe is. Na nem. - elleneztem.
- De fiam ezt Nanának kell eldöntenie,nem pedig neked. - mondta apa az újságot olvasva.
- Mikod Los Angelesben voltunk Changjo utánunk jött,akkor ott minden rendben volt. Még össze nem kaptak valamin,de már ki is békültek. - mondtam el egy szuszra. - Te jó ég ez tök olyan mint egy nyálas mexikói szappanopera. - röhögtem fel a saját hülyeségemen,anyáék csak mosolyogtak.
- Csak egy a baj,Changjo szülei. - szólalt fel apa.
- Tudom. - válaszoltam komoran.
- Ők nem olyanok mint mi,még a hideg is kirázz ha arra gondolok hogy mit csinálna az a nő az én kicsikémmel. - mondta anya.
- Tudom,de ha végre minden jól menne köztük,akkor gondolom megvédené. - próbálkoztam.
- Te is tudod hogy nem tenné,nem lenne rá képes. - mondta apa mérgesen. - Az a család nem olyan mint mi,ezért le is néznek minket mint embereket,de mint üzleti társat megbecsülnek és félnek is. - morgott apa még mindig.
- Tudod van az a mondás hogy tartsd magadhoz közel a barátaid,de még közelebb az ellenségeid. - csatlakozott anya is a beszélgetéshez. - Changjo jó gyerek,de azt teszi amit a szülei mondanak,ami még jó is lenne ha nem lennének olyanok,amilyenek. - ivott bele a teájába.
- Igen tudom,de hátha. Tudjátok a remény hal meg utoljára. - próbálkoztam.
- Igen fiam tudom,csak hogy Nana nem hiszem hogy kibírná még ezt is. Elég volt szegény párának az is ami eddig történt vele,nem kell még többet szenvednie. - lapozott apa. Ez a beszélgetés után mindenki a maga dolgával törődött.

Nana powo:
L.Joe egy temetőbe vitt,nem értettem mért visz oda. Megállt egy sírnál és letette a virágot amit vett.
- Nagyi ő itt Nana,tudod akiről meséltem neked. Nagyon kedves lány és nagyon okos is. Részben miatta van hogy nem buktam meg magyarból,de ezt anyáéknak el ne mond mert akkor kapok. A lényeg hogy remélem jól vagy ott ahol vagy,és ha lehet vigyázz erre lányra itt mellettem. - bökött felém mosolyogva és megsimogatta a sírt.
- Örvendek a találkozásnak nagymama. - hajoltam meg a sír előtt.
- 1 éve vesztetem el a nagyit,ő volt a mindenem. Nagyon közel álltam hozzá,egy világ omlott bennem össze. Olyan volt mintha az anyukám lett volna,úgy hogy megértem min mész keresztül. Legalábbis egy részben.- mosolygott rám halványan.
- Köszönöm hogy bemutattál a nagymamádnak. - simogattam meg a karját. Nagyon jól esett ez a gesztusa,lassan elindultunk vissza a kocsihoz.
- Merre szeretnél menni?- kérdezte kedvesen.
- Nekem mindegy. - vontam vállat.
- Akkor ma rám vagy bízva. - kacsintott rám,és beindította a kocsit. Elindult egy olyan környék felé amin látszott hogy gazdagok élnek. Elvitt egy fodrászhoz ahol megcsinálták a hajam,és ki is sminkeltek. Nagyon drágának látszott a hely,de L.Joe biztosított róla hogy ezt nekem szánja ajándék képen. A fodrász és a sminkes után jött egy stylist is vagy ki és csomó ruhát mutogatott nekem,de L.Joe szeme megakadt egy kék rövid ruhán. Azt húztam fel és hozzá pár kiegészítőt is kaptam,félve léptem ki a függöny mögül. L.Joe egy fotelben ült és engem nézett,elmosolyodott majd felém lépett.
- Csodásan festesz. - mondta,félénken rá mosolyogtam és én is végig néztem rajta. Ő is elegánsan volt felöltözve,felém nyújtotta a kezét. Vonakodva elfogadtam és belé karoltam. Egy fekete limuzin jött értünk,beszálltunk és elindultunk egy nekem tök ismeretlen hely felé. Kiszállva láttam hogy már javában sötét van,elővettem a telefonom hogy haza szóljak,de L.Joe megállított.
- Már szóltam. - mosolygott rám.
- Akkor oké. - tettem vissza a táskámba a telefonom. Ismét belé karoltam és elindultunk a nagy lépcsőn,egy estélyre mentünk. Feszengve álltam a bejárat előtt ahol az embereket ellenőrizték le.
- Lee Byung Hun és ő a párom.- mondta tekintélyt parancsolóan.
- Erre tessék és jó szórakozást. - mutatott utat a férfi. Kikerülve őt beléptünk egy nagy terembe,ott leadtuk a kabátunk és mentünk is egyenesen a bálba vagy mibe. Halkan szólt a zene és mindenki beszélgetett,táskámat markolásztam.
- Nyugalom semmi baj,ma egy hercegnő vagy. Nem lesz semmi gond én itt vagyok. - karolta át a derekam, épp válaszolni akartam mikor egy idősebb nő és gondolom a párja léptek elénk.
- Ohh Byunghun,de régen nem láttalak már. A szüleid megvannak?Ohh és milyen csodásan szép párod van,ő csak nem a barátnőd?- kérdezte nyájas hangon a nő. Az első mondat után tudtam hogy ez csak felszínes beszélgetés lesz.
- Üdvözlöm. - hajolt meg L.Joe. - A szüleim igen jó egészségnek örvendenek köszönöm kérdését,és ő igen a barátnőm. - válaszolta minden nyugalommal,meglepettségemben egy szót sem szóltam.
- Ha most megbocsátanak kimennénk egy kicsit a friss levegőre,nem szeretném ha a párom rosszul lenne. - hajolt meg és még mindig a derekamat fogva indult el az erkély felé.
- Ne haragudj,de ha nem mondom hogy a barátnőm vagy akkor rád szálltak volna. - dőlt neki a párkánynak.
- Semmi baj,köszönöm. - mosolyogtam rá,rám nézett és megsimogatta az arcom.
- Ha nem lett volna az a nagy veszekedés köztünk mit gondolsz most együtt lennénk?- kérdezte fájdalmas arccal és egy kis mosollyal. Nem tudtam mit feleljek,nem értettem mit akarhat ezzel.
- Nem tudom L.Joe,tényleg nem tudom. - válaszoltam őszintén.
- Csak egyet tegyél meg nekem kérlek. -nézett mélyen a szemembe.
- Mi lenne az?
- Ha bármikor szükséged lenne valakire,egy támaszra. Kérlek had én legyek az első,had legyen én az első gondolatod. - mosolygott rám szerényen.
- Rendben. - simogattam meg a karját,hirtelen magához húzott és szorosan megölelt. Viszonoztam az ölelését,aztán vissza mentünk.
- Ez amúgy milyen rendezvény is pontosan?- kérdeztem az asztalnál ülve.
- Ezt Cap és a szülei rendezték,minden évben rendeznek egyet. Olyat mint amin most is vagyunk,ide elhívják a cégtársaikat és a leendő cégtársaikat. Ez amolyan,hogyan is fogalmazzak,ez egy kicsit nehéz. - vakarta meg a tarkóját.
- Oké felfogtam,nyugi. - mosolyogtam rá.
- Akkor jó. - állt fel és felém nyújtotta a kezét. - Egy tánc?- kérdezte mosolyogva, felálltam és megfogtam a kezét. A táncparkett közepére vezetett,derekamat karolta át én pedig a nyakát. Egy lassú szám következett,végig a szemébe nézve táncoltunk,több számot is végig táncolhattunk. Mikor valaki megveregette párom vállát.
- Felkérhetem a hölgyet?- mosolygott rám Cap.
- De kérem vissza. - fogott kezet egymással a két srác. Vonakodva de elfogadtam a felkérést és Cap-el táncoltam tovább.
- Csinos vagy ma. - mosolygott rám.
- Köszönöm. - válaszoltam.
- Tudom hogy nem voltam őszinte,és azt is tudom hogy megtudtad milyen ember is voltam. De soha nem akartalak kihasználni,nem is akartalak megbántani. Csak a dolgok nem úgy alakultak ahogy szerettem volna. Mire el akartam mondani te eltűntél,most meg feltűnsz L.Joe oldalán. - mondta végig a szemebe nézve. Nem válaszoltam mert nem tudtam mit mondani,bólintottam egyet és táncoltunk tovább. A szám végén vissza kísért L.Joe-hoz aki a fal mellett állt és rám várt.
- Kitáncoltad magad?- kérdezte kedvesen.
- Igen,kicsit el is fáradtam. - mosolyogtam rá.
- Akkor lassan mehetünk is.- karolta át a derekam és elindult velem a ruhatár felé. Kikértük a kabátunkat és megvártuk a limuzint ami értünk jött. A kocsiban jutott eszembe hogy ami ma ruha rajtam volt nincs nálam.
- L.Joe a ruháim hol vannak?- kérdeztem ijedten.
- Itt. - mutatott egy papír szatyorra maga mellett.
- Ohh oké. - dőltem vissza,L.Joe megfogta a kezem és simogatta,vállamra döntötte a fejét és lehunyta a szemét. Hagytam neki had feküdjön rajtam ennyivel jöttem neki a mai nap után. Néztem az arcát és meg kell mondani nagyon helyes,kifejezetten jól néz ki. Lassan de biztosan megérkeztünk hozzánk,addigra ő is felkelt. Nyújtózott egyet és rám nézett.
- Köszönöm a vállad. - nézett rám hálásan.
- Én meg az egész estét,és a napot. - hálálkodtam.
- Nem tesz semmit,de menj mert Ricky így is ki fog nyírni. - nevette el magát,mosolyogva kiszálltam a kocsiból és megvártam még ő is kiszáll. Megöltem és adtam neki egy puszit,fogtam a táskám és a szatyrom majd elindultam az ajtó felé. Ott még vissza fordultam és integettem neki,aztán beléptem az ajtón. Felszaladtam a lépcsőn és be a szobámba,egy feledhetetlen estét tudtam magam mögött,L.Joe társaságában

11.rész~Veszekedés és békülés

Changjo powo:
Este fél álomba lehettem mikor jött egy sms-em.
- Eskü megölöm. – morogtam és közben a telefonomért nyúltam. Ricky nevét írta ki.
- Mi van nem tudja mennyi itt az idő?- beszéltem magamhoz és közben megnyitottam a sms-t.
- „ Lin átadta az ajándékod Nanának”- állt az üzenetben és egy kép volt hozzá csatolva. Az ágyon ült és mosolygott, nyakában azzal a lánccal amit én küldtem neki. Ösztönösen is a nyakamba kaptam és megfogtam a sajátom.
- Kösz haver. – mosolyogtam magamba mint valami hülye gyerek,aztán fordultam egyet és a képet nézve aludtam el.

Nana powo:
Reggel Lin mellett ébredtem. Kimentem a konyhába és Ricky valakivel nagyon diskurált, fogalmam sem volt ki az fél álomban voltam. Meg hát úgy is néztem ki,hajam kócos volt,csipás volt a szemem és csak egy póló és egy rövidnadrág volt rajtam. Derékig voltam a frigóban  és kerestem valamit magamnak. Miután megtaláltam a tejet, nem vágom mért a hűtő leghátsó részében volt de mindegy.
Levettem magamnak egy poharat és az asztalhoz ültem ahol Ricky is ült. Kómásan kortyolgattam a kis tejecskémet mikor felnéztem és velem szemben Changjo mosolyogva nézett. Meglepettségemben rá köptem az összes tejet ami a számban volt, nem kicsit lepődött meg ő is meg Ricky.
- Te meg mit keresel itt?- kérdeztem dadogva.
- Így még nem köszöntöttek. – törölte le az arcát a kezével én meg felpattantam és egy konyharuhát kerestem,amit megtaláltam vittem is neki.
- Ne haragudj. – néztem rá bocsánatkérően.
- Semmi baj. – törölte meg magát majd rám nézett, lassan végig nézett rajtam és elidőzött a csupasz lábaimon és a nyakamon.
- Nana te nem szeretnél felvenni valamit?- kapcsolt Ricky és elém állt, ezzel eltakarva engem.
- De igen. – habogtam és a szobába szaladtam aminek az ajtaját sikeresen be is vágtam.
- Halkabban nem lehet?- morgott Lin a takaró alatt.
- Changjo itt van. – mondtam mire felpattant és rám meredt.
- Mi van?- kérdezte frissen.
- Mondom,itt van. Changjo. – ismételtem meg magam és az ágyra vetődtem.
- Na ne szívass. – sietett az ajtóhoz és kilesett, fél pillanat sem telt el mire visszafordult felém. – Tényleg itt van. – huppant le mellém.
- Nekem mondod, le köptem tejjel annyira meglepődtem. – mondtam mire Lin kegyetlen módon kiröhögött.
- Ez most komoly?- kérdezte pukkadozva.
- Halál komoly. Tudod hogy meglepődtem?- feküdtem el az ágyamon.
- Hát ez haláli. – nevetett még mindig.
- Na jó be lehet ám fejezni. – ütöttem meg egy kicsit.
- Mi lenne ha felöltöznénk végre?- kérdeztem mérgesen.
- Jól van na, bocsi. De tudod hogy ilyen nem minden nap történik. – veregette meg a vállam és egy puszit nyomott a fejemre. Bementünk mind a ketten a fürdőbe és készülődni kezdtünk. Úgy döntöttünk hogy ugyan olyan ruhát húzunk fel más-más színben. Hajunkat kiengedve hagytuk és egy macskafüles hajpántot. Tettünk fel egy kis sminket és már ki is mentünk. A fiúk a konyhában voltak épp reggelit készítettek.
- Mit eszünk?- lépet Lin Ricky mögé.
- Rántottát, bacont és pirítóst. – sorolta Ricky. – Ja és Nana tejet nem kap. – mondta mire majdnem megint megfulladtam.
- Hé,az nem az én hibám volt. – köhögtem a narancslétől.
- Hát akkor kié?- tette le az aszaltakra a serpenyőket.
- Az övé. – mutattam Changjora aki mosolyogva figyelte az egészet.
- Nyugodtam fogd rám cica. – kacsintott rám.
- Mi van?- húztam fel a szemöldököm, mire ő csak a hajpántomra mutatott.
- Leszállni a csajomról. – fújt rá Lin.
- Na jó elég,együnk. – tett rendre minket Ricky és leült ő is az asztalhoz. Reggeli után segítettem a mosogatásban Rickynek.
- Mért van itt?- suttogtam.
- Meg akart lepni. – suttogott ő is.
- Eléggé meg is lepett. – suttogtam még mindig.
- Hé mit sutyorogtok ott annyira?- szólt ránk Lin.
- Nem sutyorgunk. – védtem meg magam.
- Hát akkor?- nézett rám hülyén.
- Halk információ csere. – bólintottam.
- Adok én neked olyan információ cserét hogy megemlegeted. – ugrott át a kanapén és elkezdett kergetni.
- Nem zavar hogy szoknyában vagy?- kiabáltam hátra neki.
- Nem igazán. – lihegett mögöttem.
- Na jó elég. - kapott el Changjo, Lint pedig Ricky.
- Engedj el,szétszedem. – kiabált Lin
- Kit szedsz te szét? Én szedlek szét!- ficánkoltam Changjo kezei között.
- Oké engedd össze a macskákat. – mondta Ricky lemondóan majd mind ketten elengedtek minket. Lin nekem repült ha lehet ezt mondani,hanyatt vágódtam és a földön feküdtem.
- Te beteg állat. – nevettem fel és közben fájlaltam a…. mindenem.
- Bocs, kicsit nagy erőt adtam bele. – nevetett fel és még mindig rajtam tehénkedett.
- Lányok szoknyában vagytok. – köhintett Ricky
- Ti meg nagyon gyorsan elfordultok!- nézett rájuk sandán Lin.
- És ha én nem akarok?- kérdezte Changjo.
- Azt nagyon megbánod apukám. – vágott vissza csípőből barátnőm. Én közben megigazítottam a ruhám és szépen nőiesen lelöktem barátnőm magamról.
- Van itt úriember?- kérdeztem mosolyogva.
- Hölgyem. – nyújtotta a kezét Ricky,mosolyogva elfogadtam és felrántott a földről. Utána Lint is felrántotta amolyan gyere te is csak ne nyávogj fejjel.
- Mit csináljunk ma?- ült le a kanapéra Ricky tanakodva.
- Vásároljunk. – csillant fel Lin szeme,én csak vállat vontam a srácok meg belementek. Felvettük a táskánkat és már mentünk is ki a lakásból. Semmi úti cél nem volt csak Lint követtük. Ő mindenhova elakart menni és beakart menni. Megállt egy fehérnemű bolt előtt,mire én rémültem néztem rá. Remélem nem gondolta komolyan hogy ide is bemegyünk.
- Na jó én ide be nem teszem a lábam. – jelentette ki Ricky. Én Changjora sandítottam aki rezzenéstelen arccal nézett Linre.
- Ne legyél ilyen nyápic,kiválaszthatod te is ha szeretnéd. – kacsintott Lin Rickyre én meg nagyokat lestem,hogy mi lesz még ebből.
- Azt lesheted aranyom. – mondta határozottan. Lin még gondolkodott pár pillanatig majd Changjo felé fordult.
- ÉS te?- nézett Lin Changjora aki csak elnevette magát és mellém lépett.
- Csak ha Nana megengedi hogy a fehérneműjét én válasszam ki. – kacsintott rám és közben a vállam karolta át.
- Na azt várhatod te gyökér. – verte tarkón Ricky Changjot és elrángatta tőlem,jómagam meg fellélegezhettem hogy a testvérem megmentett.
- Hát jó akkor ti kint vártok. – mondta Lin és közben a karomnál fogva berántott az üzletbe. Egy eladó már meg is közelített minket de Lin biztosította hogy nem kell jönnie tudja mit akar. Egyenesen a fürdőruhákhoz vezetett,nem is tudtam hogy egy fehérnemű üzletben fürdőruha is van.
- Egyszerűen nem értem őt. – vett le egy darabot Lin és azt nézegette.
- Mire is gondolsz pontosan?- ültem le egy székre ami ott volt.
- Nem értem mért ilyen Ricky,veled olyan kedves. Velem meg áhhhh. – túrt a hajába mérgesen és leült mellém. Én csak mosolyogva figyeltem ezt az egészet.
- Neked tetszik Ricky. – jelentettem ki mosolyogva mire elsápadt és rám nézett.
- Ez nem igaz. – mondta én meg csak emelgettem a szemöldököm és mosolyogtam mint valami elmebeteg.
- Dehogy nem. – kacsingattam rá. Mire ő mérgesen felpattant és a kezébe vett egy fürdőruhát és elment felpróbálni. Nevetve mentem utána és megvártam kint.
- Na hogy áll. – jött ki egy két részes fürdőruhában ami hogy is mondjam nem sokat takart.
- Ebben akarsz a partra menni?- kérdeztem félve.
- Mért mi bajod van vele?- kérdezte komolyan.
- Ribancom. – mondtam ki egyszerűen.
- Tudom,nem is ezt akarom megvenni csak kíváncsi voltam a véleményedre. – vont vállat és megmutatta amit meg akar venni.
- Te most szórakozol velem?- vertem fejbe nevetve. Vissza öltözött és a pénztárhoz mentünk,nekem útközben bele szerettem egy bugyis melltartóba amit meg kellett vennem. Mindketten kimentünk 1-1 szatyorral de a srácokat nem láttuk sehol.
- Ezek meg hova tűntek?- kérdeztem tanakodva és közben forgolódtam mint gólya fos a levegőben.
- Szerintem ott vannak. – mondta komoly arccal, és egy irányba mutatott ahol vagy egy tucat lány sikítozott. Szó szerint körbe rajongták őket az amcsi lányok, és az még hagyján hogy alig volt rajtuk ruha,de még valamelyikük az ölükbe is ült.
Elöntött a méreg hogy itt hagyjuk őket és mire vissza jövünk ők meg becsajoznak. Lin mérgesen indult meg feléjük én is követtem a példáját. Nem mondtunk semmit nekik csak felvettük a szatyrokat és vissza indultunk a lakásra. Még jó hogy tudtuk honnan jöttünk,bár ha nem akkor Lin szerint elmentünk volna valami hotelbe és kész.  Haza érve ledobáltuk a cuccainkat és a nappaliba mentünk tv-t nézni.
- A pofám leszakad,még utánunk sem jöttek?!- mérgelődött Lin.
- Egem nem érdekel. – mondtam de mélyen zavart ahogy Changjo viselkedett, de úgy ezt meg is érdemlem.
- Mi az hogy nem érdekel? Téged nem érdekel hogy kivel enyeleg az a fogyatékos?- ült törökülésben a kanapén barátnőm.
- Persze hogy érdekel,de nem tudok mit tenni vele. Ha ő most így érzi jól magát hát hajrá. Megérdemlem, én is ezt csináltam. Cap el voltam,igaz nem sokáig de vele voltam. – sóhajtottam nagyot.
- Leszarom,érted jött vissza nem? Akkor most mi a szar van? És Ricky is! Nem rád kéne vigyáznia,nem azért hozott ide hogy neked jó legyen? De akkor meg minek csajozik itt?!- kapott dührohamot Lin.
- Téged nem is az érdekel hogy Changjo mit csinált,hanem az hogy Ricky nem figyelt rád. – mondtam ki mire szólásra nyitotta a száját de Rickyék jöttek meg az oldalukon 1-1 lánnyal. Mind ketten kerek szemekkel néztünk rájuk.
- Ezt most nem gondoljátok komolyan igaz?- kapcsolt először Lin.
- Csak feljöttek beszélgetni. – mondta Ricky még mindig ölelve azt a lányt. Linre sandítottam és ha szemmel ölni lehetett volna már rág halott lett volna a csaj és Ricky is. Aztán olyan történ amit nem sűrűn láttam eddig, könnyek gyűltek a szemében és bement a szobánkba. Dühösen néztem Rickyre aki a csajnak magyarázott valamit,mérgemben elé álltam mire a csaj rám tekintett. Grimaszolva végig mért és elmosolyodott.
- Én jobb vagyok mint te,miss deszka. – nevetett fel barátnőjével.
- Tényleg?- mosolyogtam rá majd a hajánál fogva vezettem ki a lakásból. – Te is takarodj. – néztem a másik lányra aki se szó se beszéd kiiszkolt a lakásból.
- Nana elment az eszed?- esett nekem Ricky.
- Ha nem tetszik te is mehetsz utána. – löktem arrébb és barátnőmhöz vettem irányom,de Changjo elém állt.
- Mit akarsz?- kérdezte rá nézve.
- Csak nem féltékeny vagy?- kérdezte mosolyogva. Hezitáltam pár pillanat erejéig és elgondolkodtam,azon hogy megmondjam hogy igen. De erőt vettem magamon és rá mosolyogtam.
- Nem,aranyosak voltatok együtt. És ha most megbocsátasz én mennék. – kerültem ki kettéhasadt szívvel,rettenetesen fájt hogy ezt kellett mondanom neki. Mihelyst beléptem a szobába Lin-t kerestem, és meg is találtam az ágyon feküdve. Szomorú arccal mentem oda hozzá és átöleltem, ölembe hajtotta a fejét és csak sírt. Én fejét simogattam és próbáltam nyugtatgatni, kellett 2 óra mire meg nyugodt és elaludt.
Kimentem a szobából és azt vettem észre hogy mind két srác a kanapén ül és beszélgetni, konyhába mentem hogy igyak valamit. Mikor észrevettek mind ketten felpattantak és oda jöttek hozzám, de én figyelmen kívül hagytam őket.
- Lin jól van? Mi a baja?- kérdezte Ricky,elmentem mellette minden válasz nélkül mire Changjo visszarántott és a pultnak nyomott.
- Elmondanád hogy mégis mi a fasz a bajod?- emelte fel a hangját Changjo.
- Nekem ugyan semmi. – mondtam a szemébe nézve.
- És ezt most higgyem is el?- kérdezte cinikus hangnemben.
- Hidegen hagy hogy elhiszed vagy sem,nem tud érdekelni. – rántottam meg a vállam.
- Eljövök ide hozzád,hogy veled legyek. Te meg úgy viselkedsz mint valami hisztis liba. – vágta a fejemhez.
- Mi van? Mondta bárki is hogy gyere ide?Hívtalak? Nem akkor meg?- kiabáltam vissza neki.
- Oh igen,ha nem vártál volna nem lenne a nyaklánc a nyakadban amit én küldtem neked. – mondta egy féloldalas mosollyal. Azt hitte hogy ő nyert de nem, letettem a poharat és kikapcsoltam a nyakláncom. Aztán a kezét fogtam meg, figyelte hogy mit csinálok,kezébe tettem a nyakláncot.
- Annyira mégsem vártalak. – néztem a szemébe és össze kellett szednem minden színészi tehetségem hogy elhiggye. Meglepődött arccal nézett rám majd hátrált pár lépést, zavartan megvakarta a tarkóját és a földre ejtette a láncot. Egy szót sem szólt csak vissza ment és leült a kanapéra.
- Nana ez mégis mi a fene volt?- esett nekem Ricky.
- Te csak maradj ki ebből. – néztem rá mérgesen.
- Mi a bajod? Mióta megjöttünk ilyenek vagyok. – ült fel a pultra.
- Tényleg nem tudod?- fordultam felé.
- Nem kérdezném,ha tudnám. – nézett rám hülye fejjel.
- Bemegyünk egy boltba,mire kijövünk lányokkal vagytok körbe véve. De ez mind nem is baj,de mellette észre sem veszetek minket. És mire vissza értek azt kell látnunk hogy lányokat hoztok fel,kemény 1 óra ismeretség után?- kérdeztem mérgesen,nem mondott semmit lehajtott fejjel ült a pulton.
- Lin jól van?- kérdezi ismét
- Most alszik. – vontam vállat.
- Bemegyek hozzá. – felelte komolyan mire csak bólintottam egyet. Vettem egy nagy levegőt és minden bátorságom összeszedtem és a nappaliba mentem,ahol Changjo is ott ült. Az egyik fotelben foglaltam helyet foglaltam és néztem a tv-t.
Rá sandítottam és láttam hogy nincs valami jó kedve, emiatt nekem is még rosszabb kedvem lett. És emésztett a bűntudat, mert tudtam hogy én bántottam meg.
- Tudod az imént kicsit messzire mentem, nem akartalak megbántani. Sajnálom. – néztem rá,de ő rám se nézett. – Értem oké. - fordultam vissza a tv felé.
- Én sem voltam valami kedves. Sajnálom én is. – szólalt meg vagy 10 perc elteltével.
- Akkor szent a béke?- kérdeztem félve ám bár reménykedtem a helyeslő válaszra.
- Szent. – mosolyodott el halványan amit én is viszonoztam közben a láncot szorongattam a zsebemben,amit felvettem a földről.
- A nyaklánc miatt is bocsi,kárpótollak megígérem. – mondtam.
- Tényleg a nyaklánc. – esett le neki is,kivettem a zsebemből és felmutattam neki.
- Egyszer még a sírba viszel. – mosolyodott el és felém lépett. Kivette a kezemből a láncot,meglepődtem tettén. Mögém lépett és a nyakamba tette.
- Mivel hálálod meg?- suttogta a fülembe engem meg kirázott a hideg.
- Ma-majd még kitalálom. – dadogtam össze-vissza lányos zavaromban.
- És mikor. – hajolt közel hozzám.
- Mé-még nem tudom. – próbáltam erőt venni magamon.
- Gyere ide. – állt fel és engem is húzott magával,aztán szorosan magához ölelt. Dermedten álltam karjai között és csak vártam mi lesz ezek után, sóhajtott egy nagyot és elengedett. Megfogta mind két kezem és a hátára vezette,aztán megint megölelt.
- Így már jobb. – szorított az ölelésen. Megadtam magam,eddig bírtam szorosan bújtam hozzá én is jobban,fejem nyakába fúrtam és beszívtam az a jellegzetes Changjo illatot. Nem akartam elengedni és ahogy éreztem ő sem engem. Kicsit eltolt magától és a szemembe nézett, persze a szívem mint valami örült úgy járt.
Egyik kezét felvezette arcomra míg másik derekamon pihent tovább. Lassan közeledett arcomhoz,nem sok választott már el minket mikor hallottunk egy ajtó csapódást. Fél másodperc alatt rebbentünk szét, zavarban éreztem magam elég rendesen. De ahogy észrevettem Changjo is,a torkát köszörülte és miegymás.
- Megnézem mi volt. – mutogattam az ajtó felé de közben figyeltem hogy ne nézzek a szemébe.
- Oké. – mondta és leült a kanapéra. Elindultam a szobák felé,de félúton megtorpantam. Lin püfölte Rickyt, jobbnak találtam ha inkább vissza megyek oda ahonnan jöttem.
- Na mi volt?- kérdezte Changjo felnézve az újságból.
- Unni agyon veri Ricky-t. – mondtam tényszerűen,Changjo döbbenten nézett rám aztán pillanatok alatt felkelt a helyéről és a szobákhoz ment. Utána mentem és megálltam mögötte a fal mellett.
- Hogy lehetsz ilyen érzéketlen tahó?!- kiabált Lin Rickynek aki próbálja lefogni kisebb nagyobb sikerrel.
- Én vagyok érzéketlen? Néztél már tükörbe hárpia?- vágott vissza Ricky,de bár ne tette volna.
- Hárpia?- hisztizett Lin és szerintem már tikkelt is,de nem láttam az arcát mert háttal ált nekünk.
- Kire fogadsz?- kérdezte Changjo hirtelen.
- Lin leveri Rickyt. – mondtam magabiztosan.
- Szerintem meg pont fordítva csak Ricky nem veri le hanem befogja a száját. – vont vállat Changjo.
- Elegem van belőled. – toporzékolt Lin és a szobába ment, Ricky elröhögte magát és utána ment.
- Ebből még mi lesz?- mentem vissza és elfeküdtem a kanapén. Changjo felemelte a fejem és leült,aztán az ölébe fektetett le. Keresett valami filmet a tv-ben és nem zavartatta magát,hátam simogatta. Még én a lehetséges szívleállásra készültem fel olyan zavarban voltam.

10.rész~Irány LA.

Egész este nem tudtam aludni, az agyam csak úgy járt. Végig azon gondolkoztam hogy akkor most pontosan mi is van köztem és Cap között. De semmire sem jutottam, ott voltam ahol a part szakadt. Miután rendbe tettem magam( muszáj volt) lementem reggelizni. Ricky nem volt az étkezőben.
- Ajumma Ricky nem kelt még fel?- kérdeztem és közben bele ittam az éltető nedűbe(narancslé)
- Nem. Már elment. – mondta ajumma.
- Mi?Miért?- akadtam ki.
- Azt mondta fontos dolga van. – válaszolta.
- Ezt nem hiszem el. – motyogtam magamban. Gyorsan megreggeliztem és elindultam a suliba. Suli közelébe érve megláttam hogy Cap már a kapuban várt,mikor meglátott rám mosolygott és elém sietett.
- Jó reggelt szépség. – puszilt meg és megfogta a kezem. Mondanom sem kell mindenki minket nézett.
- Jó reggelt. – nyögtem ki nehezen. Lassan elindult velem az osztályom felé mikor valaki visszarántott.
- Hé. – néztem rá mérgesen.
- Inkább jó reggelt oppa. – nézett szembe velem Ricky.
- Mért nem vártál meg? – kérdeztem mérgesen.
- Volt egy pár elintézni való dolgom. – nézett rám komolyan.
- Hello. – köszönt Cap majd átkarolta a derekam. Zavarba jöttem nagyon is,nem tudom hogy kezeljem az ilyen dolgokat.
- Megtennéd,hogy nem tapizod le a húgomat?- kérdezte Ricky
- Nem is a húgod. – mondta Cap.
- De már az,úgy hogy vedd le róla a kezed. – rántott ki Ricky Cap kezei közül,aztán elrángatott egy eldugott helyre.
- Mi van közted és Cap között? Mikor már alakultak a dolgok közted és Changjo között Cap-el jössz össze?Nem éltelek húgi nagyon nem.
- Nem értem,nem értek már semmit. Minden olyan gyorsan történik. Ricky úgy érzem bele bolondulok. Már magam sem tudom mit akarok,az életem a feje tetejére állt alig 3 hónap alatt. – sírtam el magam.
- Mi lenne ha meglógnánk? Csak te és én? Elmegyünk valahova,oké?- kérdezte mosolyogva.
- Rossz hatással vagyok rád. – nevettem fel.
- Ugyan kérlek,lógtam én már eleget!- húzta ki magát büszkén.
- Ajumma tudja?- kérdeztem mire elsápadt.
- El ne mond anyának,kiherél. – tette kezét a számra.
- Jó,jó.
- Na gyere. – rántotta meg a kezem és kiszaladt velem a suliból. Hazáig busszal mentünk. Haza érve felküldött hogy pakoljak össze pár napra elegendőt ruhát.
Ő is elment összepakolni majd fogta az én és a saját útlevelét, írt ajumma-nak egy levelet. Azt nem mondta mit írt meg benne,de biztosított hogy nem lesz semmi baj.
- Hova megyünk?- kérdezte az reptéren állva.
- Az meglepi. – kacsintott rám mosolyogva.
- Na mond már el!- hisztiztem kicsit de semmi haszna nem volt.
- Nem mondom el, úgy is meg tudod mikor a géphez megyünk. – kacsintott rám és megfogta és mondta hogy csekkoljunk be. Mikor felnéztem elkerekedett a szemem.
- Los Angeles?- kérdeztem pár oktával fentebbi hangon.
- Bingo. – mosolygott rám.
- De ez messze van. – nyögtem ki nehezen.
- És pont ez kell neked és nekem is. – fogta meg a kezem és elindultunk a folyóson hogy beszálljunk a gépbe.
- Félek. – mondtam a kezemet tördelve a helyemen ülve.
- Mitől?- kérdezte kedvesen.
- Hogy lezuhan ez a szar. – mondtam mire Ricky kiröhögött.
- Nem fog lezuhanni. – mosolygott rám és a fejemet a vállára nyomta. – Oppa itt van neked,én majd megvédelek. – puszilta meg a homlokom.
- Köszönöm. – az út nagy de nagyon hosszú volt. Mikor leszálltunk maga volt a megváltás, végre talajon álltam. De azt nem lehet elmondani milyen fáradtak voltunk mind a ketten. Ricky mondta hogy van itt egy lakásuk még régebbről így oda mentünk.
- Éhes vagy?- kérdezte Ricky a lakásban.
- Nem. – mondtam hulla fáradtan.
- Akkor húzzunk aludni. – húzott magával majd a szobába érve bevetette magát az ágyba. Én azért lerángattam róla a cipőjét és nagy nehezen a kabátját is,sajátom is levettem aztán én is befeküdtem mellé. Nem kellett sok és mér aludtam is. Úgy este 8 felé ébred hetünk fel arra hogy mind a ketten éhesek vagyunk. Megbeszéltünk hogy keresünk valami jó helyet de előtte nem ártana lefürdeni mert hát mocskosak vagyunk, egymás után lefürödtünk. Ricky felvett egy farmert és egy farmer inget a fejébe pedig egy sapit rántott. Én egy fekete farmert és egy fehér inget vettem fel hozzá pedig egy táskát és persze dorkot, hajamat kiengedve hagytam. Bevettük a várost és valami jó kis helyen megálltunk enni, még nem ettem steak-et de most azt rendeltem, Ricky meg valami halas tésztát evett.
- Hogy ízlik?- kérdezte mosolyogva.
- Isteni. Kérsz? – kínáltam meg és már nyújtottam is felé egy falatot.
- Tényleg jó. Ezt is kóstold meg. – és már ő is nyújtotta felém az övét.
- Uhh ez is jó. – csillant fel a szemem.
- Desszertet is készt?
- Naná. Valami finomat. – mondtam mire a kezembe adta az étlapot. Néztem a képeket és ami tetszett azt megmutattam neki.
- Ez jól néz ki ezt szeretnéd?- kérdezte.
- Lehet?
- Ezt kérnénk. – szólalt meg. Miután befaltuk a desszertet,fizettük és már mentünk is. Késő estig jártuk az utcákat,sok mindent láttam ami nagyon szép volt. Mikor mind a ketten elfáradtunk hazafelé vettük az utat.
- Mi van veled és Cap-el?- kérdezte a kanapén ülve.
- Fogalmam sincs. – ismertem be.
- De hát kézen fogva mentetek be. Előtte pedig megcsókolt. – mondta.
- De akkor sem tudom össze vagyok zavarodva. Nem értem se őt se Changjot.
- Kit szeretsz jobban?- kérdezte.
- Nem,nem tudom. Changjo az elején nagyon bunkó volt velem,de ha kellet a segítsége ő segített és mellettem volt. Cap meg már az elején segített és kedves volt velem.
- Választanod kell te is tudod. – simogatta meg a kezem.
- Muszáj?
- Igen. Várj csörög a telefonom.

Ricky powo:
Úgy gondoltam kell egy kis nyugi neki ezek után,ezért döntöttem LA mellet. Ott úgy is van egy lakásunk,amit még apa vett pár éve hogy ha oda akarunk menni legyen hol aludnunk meg ilyenek. Most pont jól is jött. Írtam anyáéknak egy kis levelet hogy nem lesz semmi baj vigyázok Nanára meg ilyenek. De remélem nem nyírnak ki mikor haza megyünk. Miután haza értünk a városból leültünk beszélgetni,úgy éreztem valahogy rá kell ébresztenem hogy kit válasszon.
Telefonom csörgése miatt hagytuk abba a beszélgetést.
- Igen?
- Hol a rákban vagy te állat?- kérdi kedvesen Changjo.
- Neked is szia. És LA-ben vagyok Nanával. – mondtam.
- Hol?
- Los Angeles te gyökér.
- Nana jól van?- kérdezte félve.
- Jól a helyzethez képest,össze van zavarodva. Nem tudja kit szeret vagy kit nem. – feleltem diplomatikusan.
- Meddig maradtok?
- Ameddig Nana akar,nekem mindegy. Felőlem itt is maradhatnánk. – vontam vállat.
- Értem oké. Mi lenne ha én is oda mennék?- kérdezte.
- Nem tudom hogy jó ötlet-e most ide jönnöd. – sóhajtottam fel.
- Értem.
- Megteszek mindent hogy kiverjem a fejéből Cap-et ne félj. – bíztattam kicsit.
- Kösz haver.
- De ha megbántod ezek után én esküszöm soha többé nem látod. – fenyegettem meg.
- Nincs a világon az a hely ahol ne találnám meg. – nevetett fel.
- Majd én találok olyan helyet. Na leteszlek mert Nana egyedül van . – mondtam.
- Jól van. – mondta majd bontotta is a vonalat.
- Na mi van mit nézel? –mentem oda hozzá mikor megláttam egy mappát a kezében. Könnyes szemekkel nézett fel rám.
- Mi ez?- kérdezte.
- Meg tudom magyarázni.
- Akkor bele is kezdhetsz. – törölte meg a szemeit.
- Figyelj Cap nem az akinek hiszed. Oké hogy kedves volt veled,de ő nem az. Nőcsábász de nagyon, ezek a képek tegnap készültek. Tudom hogy nem kellet volna,de nem bíztam benne. Ha azt is mondta hogy kedvel valakit akkor az nem te vagy. Egy lányt szeret aki 8 évvel idősebb nála,persze már házas,de ő nem foglalkozik vele. Úgy próbálja elfelejteni hogy közben 5-6 barátnője van. Nem akarom hogy te is egy legyél a sok közül aki csak arra kell neki hogy gerincre vágja majd ott hagyja. – mondtam neki ő pedig csak halkan figyelt nem szólt semmit sem.
- Végeztél?- kérdezte halkan.
- Igen. – mondtam mire fogta magát és bement a szobába és magára zárta az ajtót. Remek,kellet ez nekem most.

Nana powo:
Nem hittem a fülemnek,Cap tényleg ilyen paraszt lenne? Tényleg csak kihasznál hogy elfelejtsen egy másik nőt? Tényleg ennyi barátnője lenne? És én most miért is haragszom Rickyre? Ő csak jót akart nekem,elhozott egy ilyen helyre én pedig most itt hisztizem neki? Mért csinálom én ezt? Lassan kimentem a szobából és Ricky mögé léptem, hátulról öleltem át.
- Ne haragudj. – suttogtam halkan.
- Ne is törődj vele. – fordult velem szembe.
- Nem kell senki. – szaladt ki a számon.
- Én mindig itt leszek hogy megvédjelek donsaeng. – puszilt meg.
- Köszönöm. – sírtam el magam.
- Shhh ne sírj. Menjünk aludni. – simogatta meg a hátam és megindult velem a szobába. Eldőltem az ágyon és lassan álomba is merültem,annyit még éreztem hogy Ricky lefekszik mellém és betakar,de utána semmi.
Reggel arra keltem hogy valaki a hajamat piszkálja.
- Csak még 5 percet. – dünnyögtem és a fejemre rántottam a takarót.
- Gyere kaja van. – kiabált be Ricky a szobába. De ha ő kint van akkor ki van itt?Lassan leemeltem a fejemről a takarót és szembe találtam magam barátnőmmel.
- Lin. – ugrottam a nyakába és szorosan megöleltem.
- Park Nana. – tolt el magától és rám nézett. – Mégis mit képzelsz te magadról? Elmész úgy hogy azt sem tudom hova mész? Az egész suli rólad beszél meg Cap-ről. Na igen Cap, elment az a maradék eszed is ami volt? Tudom hogy közveszélyes és önveszélyes vagy na de hogy ennyire?! Changjoért epekedtél eddig nem? Akkor most mi a halál van veled? Szedd össze magad de nagyon gyorsan mert ha nem szétrúgom a feneked drága szívem. – kiabálta le a hajam a fejemről. Ricky meg csak állt az ajtóban fakanállal a kezében.
- Te pedig!- fordult Lin Ricky felé aki nagyot nyelt. – Ha még egyszer úgy viszed el hogy nekem nem szólsz búcsúzz el az életedtől! Értem?- kérdezte.
- Értem. – nyelt még egy nagyot.
- Akkor jó. Na drágám mi van veled? – fordult felém mosolyogva.
- Kicsit félek tőled meg a hangulatingadozásaidtól. – ismertem be.
- Ugyan, nem kell félni tőlem. Csak ne ijessz rám így még egyszer. – ölelt meg.
- Hiányoztál. – bújtam hozzá.
- Te is nekem. – ölelt vissza.
- Ohh csopi ölelés. – ölelt meg minket Ricky.
- De hülye vagy. – verte vállba Lin Ricky-t. Én csak mosolyogva néztem őket.
- Áhh igaz is. Ezt Changjo küldi. – adott a kezembe egy dobozt.
- Changjo?- kérdeztem vissza.
- Ja a kezembe nyomta mikor megtudta hogy utánatok jövök, mondta hogy adjam neked. – vont vállat de láttam rajta hogy ő is kíváncsi. Lassan bontottam ki a kis doboz. Egy végtelen jel volt a medál és egy arany láncot lógott.
- De szép. – vette ki Lin a dobozból a láncot és szemügyre vette.
- Mutasd csak. – vette ki Ricky a kezéből majd megnézte. – Nem nagy cucc. De nézzük csak így. – jött mögém és a nyakamba rakta. – Látod így már tényleg szép. – mosolygott rám.
- Nagyon szép. – mondtam én is.
- Nézz ide. – mondta Ricky mire rá néztem. Csinált egy képet a telefonjával majd mikor megnézte a zsebébe is tette a telefonját.
- Minek a kép? – kérdeztem a nyakláncomat fogdosva.
- Csak úgy. – mondta mosolyogva majd kiment a szobából.
- Na mesélj mi van? – feküdt el az ágyamon Lin.
- Ricky elmondta tegnap hogy Cap milyen paraszt szépen szólva. – mondtam mellé feküdve.
- És döntésre jutottál?- kérdezte csukott szemmel.
- Nem akarom Cap-et látni soha többé. – mondtam mérgesen. – Nem akarok még egy lenni a sok közül.
- Végre. – fújta ki magát barátnőm.
- Meddig maradsz? – kérdeztem
- Ameddig ti. Szóltam otthon hogy hozzád megyek mire azonnal beleegyeztek. Szóval itt vagyok. – vont vállat.
- Uhhh ez tök jó. – mosolyogtam rá.
- Na gyere ide. – tárta ki a kezeit és megölelt. – Most pedig hagyj aludni mert meghalok olyan álmos vagyok. – küldött ki a szobából. Mosolyogva mentem ki a konyhába ahol Ricky várt már rám.
- Lin? – kérdezte az asztalnál ülve.
- Alszik. – ültem le vele szemben és csak néztem a reggelit.
- Amcsi palacsinta, most csináltam először úgy hogy egy szavad sem lehet. – fenyegetett meg Ricky mire elnevettem magam. Megkóstoltam egyet de nagyon finom lett úgy hogy vagy 5 darabot ettem meg.
- Te aztán tudsz enni. – mosolyogva nézett rám Ricky.
- Mert finom. – néztem rá komolyan.
- Akkor egyél csak,van még ha kell. – mondta és ő is evett tovább.
- Ezt még megeszem és kész. – mondtam mert éreztem hogy tele vagyok. A hatodik palacsinta után elfeküdtem az asztalon.
- Nem bírok megmozdulni. – mondtam fekve.
- Ennyi kajától én se tudnék. – röhögött ki Ricky.
- Ez a te hibád. – vádoltam meg.
- Miért?
- Mert olyan jó lett. – másztam el a kanapéig ahol eldőltem.
- Nézzünk valamit. – kapcsolta be a tv-t,közben meg a fejem az ölébe tette hogy le tudjon ülni ő is. Miközben néztük egy filmet amiből mellesleg nem sokat értettem belőle de mindegy is. Jól érzem magam Rickyvel,nagyon szeretek vele lenni. Tényleg olyan mintha a bátyám lenne.
- Szeretlek Ricky nagyon. – néztem fel rá.
- Én is szeretlek húgi. – puszilt meg.
- Ohh családi idill. – ült lábam mögé Lin.
- Te is családtag vagy. – fogtam meg a kezét mire rám ugrott és Rickyre.
- Tudtam én. – nevetett fel.
- Szeretlek titeket. - mondtam mire Lin csak megszorította a kezem,Ricky meg a fejem simogatta meg.

9.rész~Meglepő dolgok

Mikor haza értünk esélyem sem volt Ricky ellen. Azonnal vallatni kezdett hogy honnan ismerem Cap-et és ilyenek. Elmondtam neki az egész történetet és már 5 perce ül és néz ki a fejéből,majd hirtelen felkelt és levert nekem egy kisebb sallert. Kerek szemekkel néztem rá mire kiakadt.
- Mond csak elment az a csöpp eszed is. Eljutott a tudatodig ja Cap nincs ott mi lett volna veled? Még bele gondolni is rossz, és én? Én szerinted mit csináltam volna, belehaltam volna a tudatba ha történik veled valami. És anya és apa,akik már a te szüleid is. Igaz nem vér szerint de nagyon szeretnek, mi nagyon szeretünk. Hagyd hogy szeressünk és hogy gondoskodhassunk rólad. – mondta Ricky én pedig csak figyeltem.
- Sajnálom. – mondtam könnyek között.
- Gyere ide. – húzott magához és megölelt. Egész este beszélgettünk majd megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt az.
- Haló?- vettem fel
- Nana Cap vagyok. – köszönt bele
- Áh szia. –köszöntem bele
- Mond csak rá érsz a hétvégén?- kérdezte hirtelen
- Nem is tudom.
- Na, beszélgetünk meg sétálunk vagy amit csak szeretnél. Meg szeretnélek ismerni. – mondta mire mosolyra kúszott az ajkam.
- Nem még nem tudom. – mondtam
- Na jó lesz ígérem. – mondta Cap.
- Jó legyen. – adtam meg magam
- Rendben. Ez a számom mentsd el, Most mennem kell,de majd még beszélünk. – mondta
- Rendben,szia.
- Szia. – köszönt el majd bontotta a vonalat. Elfeküdtem az ágyamon és gondolkozni kezdtem. Akkor ez most egy randira hívás volt? Vagy csak sokat képzelek bele.
- Nana gyere kaja. – kiabált be kultúráltam Ricky
- Megyek. –dobtam az ágyamra a telefonom és lesiettem a lépcsőn.
- Szerbusz kincsem. – köszönt ajusshi.
- Jó napot. – hajoltam meg tisztelettudóan.
- Ne legyél már ilyen. Most már én vagyok a második apukád. – mosolygott rám és megsimogatta a kezem.
- Ha nem is hívsz apána,de legalább ne legyél ennyire merev. – mondta
- Rendben. – mosolyogtam rá.
- Kapok egy ölelést?- kérdezte félve mire bólintottam egy picit. Kitárt karokkal várt rám, odaléptem és megöleltem. Olyan érzés járta át a testem mintha apát öleltem volna meg, mintha ő ölelne most és simogatná a hátam. Mintha ő maga vigyázna rám. Közelebb bújtam ajusshi-hoz mire ő is erősebbre fogta a karjait.
- Jól van gyermekem,jól van. – simogatta a hátam.
- Köszönöm. – mondtam halkan mire a fejem is megsimogatta.
- Most féltékeny lettem szívem. – mondta ajumma hírtelen
- Ugyan drágám,van még itt hely. –mondta és nyújtotta a kezét.
- És én?- akadt ki Ricky
- Gyere te is fiam. – mondta ajusshi mire Ricky mosolyogva jött oda. Mögém lépett és úgy ölelte meg ajusshi-t és ajumma-t.
- Mint egy igazi nagycsalád. – mondta ajumma
- Az. – mondta ajusshi, mi meg Ricky-vel csendben voltunk. Vacsi után felmentem a szobámba és csak néztem a gépemet,hátha van fent valami érdekes a neten de tévednem kellett. Semmi nem volt a neten. Lefekvés előtt még megnéztem a telefonom és láttam hogy van benne egy kép, amit nem én csináltam. Megnéztem közelebbről és rá kellet jönnöm hogy ez bizony Cap. Kerek szemekkel néztem a képet majd elnevettem magam és írtam neki egy sms-t.
-„ Mikor csináltad a képet?”
- „Amikor nem figyeltél :).” – jött a válasz nem sokkal utána.
- „És miért? :)”
- „Mert ahhoz volt kedvem :)”- írta vissza és ez a beszélgetés még így ment egy jó ideig mikor írtam neki hogy most már lövik a pizsomát és kéne aludni. Vissza írta hogy jó éjt és utána el is tettem a telefonom és magam is holnapra.

Reggel korán keltem mert valaki hívott.
-Igen?- kérdeztem rekedtes hangon
- Felkeltettelek? – kérdezte egy hang
- Igen.
- Bocs, Cap vagyok. Mi lenne ha együtt mennénk suliba? – kérdezte
- Most?- néztem az órára és csak 6 óra volt. Ez mikor kel?Vagy mikor fekszik? O_O
- Nem fél óra múlva, érted megyek. Na?- kérdezte
- Rendben,de akkor most megyek. – köszöntem el majd kikeltem az ágyamból és mentem is a fürdő felé  hogy össze tudjak készülni. Mikor készen lettem leszaladtam és elköszöntem ajumma-tól és ajusshi-tól és már mentem is. Ricky még aludt ezért tőle nem tudtam elköszönni,majd a suliban ezért szerintem kapok is majd. Amit kiléptem az ház ajtaján megláttam Cap-et egy fekete kocsinak támaszkodva.
- Szia. – köszöntem mire megajándékozott egy elképesztő mosollyal.
- Mehetünk?- kérdezte mosolyogva és ki nyitotta nekem az ajtót.
- Hogyne. – ültem be az anyós ülésre majd ő is bepattant és már mentünk is. Mondanom sem kell mikor a sulihoz értünk és kiszálltunk mindenki minket,vagyis inkább engem nézett. De az nem volt valami kedves tekintett sőt ha szemmel ölni lehetett volna szerintem én már halott lennék. Mondjuk a lányok akartak kivégezni a szemükkel majd kicsit oldalra néztem és láttam,hogy Changjo felvont szemöldökkel méreget engem és Cap-et aki mellém lépett és kicsit meglökött hogy induljak már. Elindultam a suliba és útközben találkoztam Niel-el aki L.Joe-val aki ugyan úgy reagált mint Changjo.
- Nana majd még beszélünk. –simította meg a kezem Cap és otthagyott. Köszi jó fej vagy, most akkor engem itt hagysz magyarázkodni te meg lelépsz. Magyaráztam magamban mire felnéztem mert valaki fejbe vert egy kicsit.
- Na ezt most mért kellett? – néztem hátra és megláttam hogy Ricky állt ölbe tett kézzel és engem méreget.
- Ha még egyszer úgy mész el hogy nekem nem szólsz,szét verlek. – fenyegetett meg én meg kiröhögtem.
- Jól van apuci. – mondtam
- Amúgy kivel jöttél?- tette fel a kérdést.
- Cap- el jött. – mondta Changjo cinikusan.
- Most mi a bajod?- akadtam ki.
- Nekem? Semmi. – röhögött ki.
- Aha oké.- mentem el mellette de nem engedett tovább mert megfogta a kezem.
- Most mi a bajod? – nézett a szemembe.
- Semmi. – mondtam ugyan olyan hangszínnel mint ő.
- Értem,ha lenyugodtál beszélünk. – nézett a szemembe.
- Nem hiszem. – rántottam ki a kezem a kezei közül és bementem a suliba. Egész délelőtt Cahngjo akart velem beszélni de én vagy elmentem mellette vagy ki találtam valami ürügyet hogy ne keljen vele beszélnem. Nem tudom mit akart és nem is érdekelt,de szünetekben vagy Cap-el lógtam vagy Ricky boldogított. Gyorsan el telt a hét és mondhatni hogy Changjo-val nem is beszéltünk semmit sem, maximum csak annyit hogy: szia, mi újság és ilyen alap dolgok. Hétvégén eljött a várva várt nap,de tényleg m ár nagyon vártam hogy Cap mit talál ki a hétvégére. És meglepett,mert vidámparkba akart vinni.
- De miért oda megyünk?- kérdeztem mosolyogva mert tök fel voltam dobodva.
- Mert azt akarom hogy jól érezd magad. – mosolygott rám.
- Akkor irány a vidámpark. – mosolyogtam még mindig,átkarolta a vállam és elindultunk a vidámpark felé. Egész úton jót beszélgettünk és sokat nevettem,megtudtam hogy Cap nagy sapka mániás és rengeteg is van neki. Mosolyogva hallgattam ahogy a szüleiről és minden másról is.

- És tényleg te mivel szeretnél foglalkozni majd suli után?- kérdezte és lassan a vidámparkhoz értünk.
- Még nem igazán tudom. – mondtam ki. – És te?- kérdeztem
- Apám vállalatát kell majd átvennem. – mondta komoran.
- Szóval nem ezzel akarsz majd foglalkozni. – mondtam ki.
- Hát nem. – mondta és félre tolt mert fizetni akartam.
- Ne szórakozz velem jó. – nézett rám mosolyogva és már meg is vette a jegyeket és már be is mentünk.
- mire üljünk fel először?- kérdezte
- A hullámvasútra. – mondtam csillogó szemekkel.
- Jó,menjünk. – mondta és elindult. Rengetegen  volta ma a vidámparkba,mindenki lökődött mindenkit,engem is hátrébb löktek. De valaki megrántotta a kezem és megfogta.
- Még a végén elveszel. – mosolygott le rám Cap én meg zavarba jöttem.
- Ne engedd el a kezem!- utasított mire a szívem hevesen kezdett dobogni.
- O-oké. – dadogtam kicsit és a földet néztem. Mikor oda értünk beültünk és kicsit féltem is.
- Csak nem félsz?- kérdezte egy hatalmas mosollyal.
- De. – ismertem be mire kiröhögött. Na kösz
- Nem lesz semmi baj, itt vagyok,foghatod a kezem. – mosolygott rám.
- Kösz nem. –dobtam be a durcát mire megint felnevetett aztán elindult. Egy élmény volt leszállni róla de komolyan, szerintem a hangom is elmegy holnap. És tartottam is magam mert nem fogtam meg  Cap kezét pedig volt olyan hogy nagyon késztetést éreztem rá mikor pl.: fejjel lefelé voltam,de erős voltam.
- Többet soha. – mondtam komolyan és leültem egy padra ugyanis forgott velem a világ.
- Kérsz enni? – kérdezte szórakozottan.
- Hogyne, egy fél disznót. – vágtam rá mire leült mellém és magához húzva adott egy puszit a fejemre,kerek szemekkel néztem magam elé. Nem tudom miért kaptam és hogy mi lesz ezek után,de jól éreztem magam vele.
- Menjünk még valahova?- kérdezte
- Ühüm. – hümmögtem és felálltam,megvártam még Cap is feláll. Megfogta a kezem és elindultunk egy következő játékhoz. Estefelé haza felé vettük az irányt de sétálva,hogy miért is? Ja igen mert úgy hosszabb, persze az a történethez hozzá tartozik hogy Cap végig fogta a kezem és végig mosolygott rám. Mikor a kapu elé értünk be akartam menni de Cap vissza rántott,már kérdezni akartam volna hogy mi a baj. De nem tudtam mert az ajkaimra tapadt. Kikerekedett szemekkel néztem rá, majd viszonoztam a csókját. Nem tudom mi ütött belém,de átkaroltam a nyakát ő pedig a derekam és belemosolygott a csókba. Mikor elvált tőlem homlokát homlokomnak döntötte.
- Hétfőn találkozunk. – adott még egy csókot majd elment. Néztem még a távolodó alakját majd bementem,és ott várt Ricky karba font kézzel. Ebből mi lesz még?!Előre félek.
- Megmagyaráznád?- kérdezte
- Mégis mit?- kérdeztem vissza.
- Láttam a kamerán, mond csak teljesen elment az eszed?- akadt ki és felrángatott a szobájába és leültetett az ágyára.
- Most meg mi a bajod?- akadtam ki én is.
- Most akkor te meg Cap?- kérdezte meg.
- Nem tudom. – mondtam őszintén.
- De megcsókoltad!- emelte fel a hangját.
- Ne kiabálj velem. És nem én csókoltam meg hanem ő kapott le. –védtem meg magam.
- De te visszacsókoltál. – mondta még mindig
- Mért baj az ha vissza csókoltam? Miért baj ha valakinek kellek és nem néz át rajtam?Vagy bánt meg? Mért baj ha jól érzem magam vele?- kiabálok rá és jönnek a könnyek is utána.
- Hé húgi ne sírj. Ne haragudj rám,kérlek. Csak nem akarom hogy csalódj benne. Semmi és senki nem érdekel,csak neked ne legyen rossz. – ölelt magához és próbált nyugtatni.
- Ma veled aludhatok? – kérdeztem szipogva.
- Más mellet nem is aludhatsz. – adott egy puszit és elküldött fürdeni. Mikor készen lettem addigra ő is,majd bebújtam mellé és álomra hajtottam a fejem.
- Jó éjszakát oppa. –mosolyogtam rá mire meg simogatta az arcom.
- Neked is húgi. – adott egy puszit és már aludtunk is.